Seite - 376 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

376 A Kozépponti Kárpátoktól nyugat felé húzódó liptói havasoknak 2.000 méternyi magasságig emelkedö tetöi a havasi legelö minden szép- ségével pompáznak, míg oldalaikat gyönyöru fenyvesek és lomblevelú erdó- ségek hatalmas sávjai borítják. Vízrajzi tekintetben Liptómegye az itt eredó Vág folyam kórnyékéhez tartozik. A megye általában bövelkedik kristálytiszta forrásokkal úgy a hegy- ségekben, mint a völgyekben. Nevezetesek itt azok a hegyi források, melyek a Magas-Tátra sziklabérczei között fakadnak s lefolyással nem bírván, tavakká gyülemlenek. Ezek az úgy nevezett tengerszemek. A Magas-Tátrának Liptó- megyére eso részében nyolcz nagyobb tó van, melyek között a Csorbai-tó foglalja el az elsó helyet i .351 méternyi magasságban. A tavak színe a környezet fényhatása és talán a vízben lebegó testecskék miatt többnyire zöldes, némelyiké azonban feketés. Legmagasabb fekvésú (1-953 méter) a Kriván és Osztri csúcsok kózén csillogó Zöld-tö, melyból a Vág egyik ága, a Fejér-Vág ered s több vízesést alkotva rohan le az anyameder felé. Asványos forrásokban Liptómegye igen gazdag. Ezeknek száma mint- egy 58-ra megy, s valószinú, hogy még sok olyan ásványos forrás van a hegyek között, melyeket csak a pásztorok és vadászok ismernek. Sok helyt a nép rendes italúl is savanyúvizet használ. Szorosabb értelemben a megyének három nagyobbaeska folyója van: a Vág s ennek mellékfolyói, a Béla és a Revucza. A Vág a megyét mintegy 70 kilométernyi hosszaságban szelvén át, aztán a nyugati határon Túrócz- megyébe lép át. A Béla vize a Kózépponti Kárpátokból eredvén, 30 kilo- méternyi útja után Liptó-Újvárnál a Vágba ömlik. A Revucza az Alacsony- Tátrának egyik nyugati vólgyében fakad s déltól éjszaki irányban kígyódzva 25 kilométernyi futás után Rózsahegy mellett szintén a Vágba szakad. Ezeken kivúl csak kisebb patakok ómlenek a Vágba; ezek kózúl fólemlít- hetjük a Fenyópatakot (Lubochnanka), mely a Nagy-Fátrából ered s mintegy 20 kilométernyi futás után ömlik a Vágba. A hegyek alkata, meg a téli és ószi hónapokban uralkodó déli szelek okozzák, hogy itt a legmagasabb bérczeken sem lehet örök havat találni. A havasok magassága és fekvése sem csekély hatással van a levegó hómérsékletére és az idójárásra, s a vólgyekból kiemelkedó hideg víz- gózók is okozzák egyrészt a levegó melegségének oly gyors és rögtöni változását, a mi igen gyakori, mert itt a legmelegebb napokat is hideg éjszakák kóvetik.