Seite - 391 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

391 egész kényelmesen iildôgélve, a hegyek és vôlgyek festôi szôvevényének egész kis vilâgân legeltetheti szemeit a természet barâtja. Liptômegye néprajzânak mozzanatai a hazai fôld tôrténetében a bronz- korszak népeinek multjâhoz vezetnek bennûnket, melyek Liptômegye terii- letén is nyomokat hagytak maguk utân. Ezt megelôzôleg sem a palaeolith, sem a neolith korszakbôl nincsenek leleteink a barâthegyi barlangban talâlt kôszilânk, rézbronz, cserépedények és tômérdek embercsont kivételével, melyek neolith koruak. A megye teruletén eddigelé 80 lelôhelyen, 35 szôrvânyos, 13 tômeges és 4 temetkezô helyen derittettek fol réz- és bronzkori târgyak, melyek a megtelepûlés, a hûzamos itt tartôzkodâs, a védôrendszer, sôt az ôsfoglal- kozâs nyomairôl is tanûskodnak. A bronzkor népei âllandô tanyâjukat leginkâbb a Vâg mentén s a folyôhoz kôzel esô védett helyek magaslatain ûtôtték fol; ugyane magaslatok aljâban talâljuk az elégetett halottak hamvait és eszkôzeit magukban foglalô sirokat is. Letûntek a bronz-korszak szâzadai, eltuntek népei is a megye teruletén. A Vâg felsô vôlgye a Kr. u. 111. szâzadtôl kezdve a IX. szâzad végéig, sôt még midôn Arpâd magyarjai megszâllottâk az orszâgot, Liptômegye terûlete akkor is lakatlan, néptelen volt. A honfoglalâs utâni harmadik szâzadban, midôn a megye terûlete mint praedium regale kirâlyi emberek kezelése alatt volt, még a benépesités tômeges megkezdése elôtt csak a kirâlyi vadâszokat, a sôlyomidomitôkat, a vârjobbâgysâgot és a vârnépeket talâljuk itt. A tômeges benépesités a XII. szâzad mâsodik felében kezdôdôtt a megye keleti részén, mikor a szomszéd Szepesmegyébôl a bânyâszok egy részét âtkôltôztették Bocza- bânya és Hibbe vidékére, a hol ezen kôzségek szâsz eredetû lakosainak nevét a mai ivadéknâl is megtalâljuk; utczâik, dûlôik német elnevezése mostanig is fônmaradt. Ugyanez tôrtént a megye nyugati szélén is, a hovâ egynéhâny zôlyom- és barsmegyei bânyamivelô csalâd telepedett le, a melyek Rosenberget (a mai Rôzsahegyet) és Német-Lipcsét alapitottâk s azt eredeti hazâjuk emlékére nevezték el. A XIII. szâzad elsô felében a megye kôzép- részén a kirâlyi adomânyokkal fôlosztott fôldek legnagyobb része magyar nevu és szârmazâsu csalâdok birtokâba jutott; kisebb terûleteken olaszokkal és besenyôkkel népesittetett be. A szlâv nemzetiségû népesség telepitése a tatârjârâs utâni idôre esik s a XIII. szâzadnak még utolsô tizedében is tart. Ezen ôtféle nemzetiségbôl ôsszekeveredett lakossâg teljes elszlâvosodâsa a