Seite - 398 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

398 egész néptôrzset, vagy annak legalâbb tekintélyes részét jellemezni szoktâk, a felvidéki népnél ûgy szôlvân kôzségenként vâltoznak. A férfiak nagyobbâra kôzéptermetûek ; de itt-ott vannak magas, szâlas emberek is, mint példâul Zolyommegyében a gyetvaiak; a mély oldalvölgyek egyes kôzségeiben viszont gyakran akadunk alacsony, zömök termetü férfiak egész seregére. A nôknél az alacsony, jöl megtermett nôvésûek vannak tôbbségben. A hosszû arcz mellett gyakori a kerek arcz is. A haj többnyire szôke vagy vilâgos barna; fekete haj ritkân lâthatô, a vörös haj a ritkasâgok kôzé tartozik. Sok férfi régi szokâs szerint még most is hosszu, vâllig lelögö hajat visel, melyet különösen ünnep- és vasârnapokon erôsen kennek zsirral, mitôl a haj sôtétebb szint kap; fénylik a zsirtôl a nôk haja is, melyet a hajadonok lelögö s tarka szalagokkal diszitett fonatban viselnek. A férfiak kôrszakâlt nem viselnek, bajûszt is csak az ifjabb nemzedék kezd viselni. A szem szine, az orr alakja és a homlok ép oly kevéssé egységes typusü, mint az egész termet. Kevesebb kiilônbség mutatkozik a tötok jellembeli tulajdonsâgaiban. A létért valö nehéz küzdelem munkaszeretetet és szorgalmat fejtett ki a felvidéki tôt népben, és ez kivâlôan alkalmassâ teszi a gépszerû munkâra, melynek semmi nemétôl nem irtözik. Lassan, de serényen és kitartöan dolgozik. A pâlinka tulsâgos kedvelése és a silâny tâplâlkozâs magyarâzza meg lassûsâgât és nehézkességét. Ehhez jârûl még szegénységének tudata, mely csaknem az egykedvuségig tûrelmessé, sôt itt-ott majdnem a gyâva- sâgig félénkké teszi. Nem indulatos, inkâbb szenvedélyes, szembeszâllani nem mer; övatosan kerüli a bajt, vagy älütakon keres elégtételt. Nagyobb vétségeket nem igen követ el s igen ôszintén megvall mindent, ha a vâdlottak padjâra kerûl. Szolgâlatra valö készsége szegénységébôl szârmazik; de szolgâlatâért jutalmat is vâr mindig. Fölebbvalöja irânt alâzatos, illedel- mes és szerény. A ki bizalmât megnyerte, az irânt tântorithatatlan hûséggel viseltetik. ônérzetét el tudja nyomni ; elhatârozâsâban ingadozik, s többnyire az anyagi érdek irânyozza, akâr valö legyen az, akâr csak képzelt. „Ne haragitsd az Istent és az ördöggel is jö lâbon élj", — „Ha varjak kôzé kerûlsz, velük kell kârognod" — és „Minden jö mentség fôlér egy garassal" — ilyen és mâs efféle közmondäsokban nyilatkozik a tôt nép életbôlcsesége. Egyik âltalânos jellemvonâsa a vallâsossâg. „Jöl tudja az Isten, mit cselekszik"', — e kôzmondâs szavaival vigasztalödik a felvidéki tôt, bàrmily baj éri is, és a mennyei Atyâba helyezett teljes bizalommal s megadâssal