Seite - 405 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

405 a hinta. Az ilyen hintát nemcsak azért szeretik jobban a bólcsónél, hogy egyik helyról a másikra kônnyén elvihetó, hanem azért ¡s, mert a gyermeket nem rázza, s belóle a gyermek oly kônnyen ki nem esik. A tôt szüló tôle telhetó módon gondozza gyermekét. Midón a leány 13—14 éves, a fiú 15—17 éves, már a falusi fiatalság kôzé lép. A leányt akkor viszik el elôszôr a fonóba, akkor kezd részt venni a legény is a falusi fiatalság játékaiban és mulatságaiban. Sok helyen az a szokás, hogy a társaságba bevezetett fiatalok megvendégelik társaikat ; a leány aimât, aszalt gyûmôlcsôt, diót vagy mogyorót ad, a legény néhány üveg itallal kedveskedik társainak. A mindkét nembeli fiatalság gyakori ôsszejôvetelei bó alkalmat szolgáltatnak, hogy legény és leány ósszeismerkedjenek. A legény elkiséri a leányt a fonóba, vásárkor mézes kalácsot, kendót vagy gyúrút vesz neki ; a leány viszont hímzett zsebkendóvel, virágokkal kedveskedik a legénynek. Szombaton és vasárnap este a legény meglátogatja kedvesét s gyakran éjfélig is ott üldógélnek a ház elótti padon, tóbbnyire azonban az ablakon át beszélgetnek egymással. Május elsején a legény májusfát állít a leány lakása elé, teleakgatja színes szalagokkal, kendókkel ; reggel a legények zenével járják végig a falut, megállanak minden májusfa elótt, s ki-ki a saját szeretójét viszi tánczra. Miután a legény meggyózódótt, hogy a leányos házban szívesen látják, s a szüléinek sincsen kifogásuk a leány ellen, valamelyik nórokonukat elküldik a leány szüléihez megtudni, hajlandók-e feleségúl adni neki a leányt. Ha a válasz igenló, néhány nap múlva a legény anyjával vagy atyjával, néha tóbb rokonával együtt elmegy „háztúznézni", mire nem sokára kóvetkezik a leánykérés, mikor is a vólegény násznagya hosszú, rendesen versbe szedett s bibliai példázatokban bóvelkedó mondókával kéri meg a leányt szüleitól, mire a leány násznagya hasonló mondókával válaszol. A vólegény átadja menyasszonyának a magával vitt ajándékokat, kendót, kordováncsizmát, vagy valanii ruhanemút, a menyasszony viszont tóbbnyire díszesen hímzett inggel és bokrétával kedveskedik vólegényének. Ezt kóveti a gyúrúváltás. Ezen idótól kezdve a legény otthonosan érzi magát jóvendóbeli apósa házában s a mezei munkánál gyakran segédkezik neki. Legtóbb hdzasságotószszel (október, november hónapban) kótnek, midón a mezei munka már véget ért, vagy farsangban. Azon három hét alatt, míg a házasulandókat kihirdetik, ezek „katekizmusra" járnak a plebánoshoz, az óregek pedig elókészúleteket tesznek a lakodalomra, melyre a rokonokat és