Seite - 407 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

Fólkeresésére a vófélyt küldik, a ki szándékosan más leányt vezet be helyette s csak har- madszorra vezeti eló a meny- asszonyt. Még néhány babona, néhány koczintás, és a menyasszony és vólegény letérdelnek a szülók elótt s kérik áldásukat, a nyo- szolyóleányok dalokat énekelnek, melyek a leányától búcsúzó anya fájdalrfiáról szólnak, s aztán a násznép a templomba indúl. Elól zenekiséret mellett megy a két násznagy a vólegénynyel és a férfi vendégekkel, utánuk a nász- asszony a menyasszonynyal és a nói násznéppel; vagy pedig párosával mennek, s a meny- asszony egy vófély baloldalán halad, mindketten egy piros kendónek egy-egy végét tartják a kezükben. A násznagyok a ple- bániára mennek s átadják a ma- gukkal vitt ajándékokat, egyúttal folkérik a papot, hogy fáradjon a templomba s adja ossze a fiata- lokat. A násznép a templom elótt várakozik s a leányok alkalmi dalokat énekelnek. Mielótt az oltár elé lépnek, a menyasszony iparkodik a vólegény sarkára hágni, hogy az életben uralkodjék rajta. Mindkét fiatal egyszerre igyekszik az oltárhoz jutni, mert a ki elóbb lép oda, az elóbb fog meghalni. Trencsénmegye felsó részében a menyasszony szegfút tart a szájában, míg az oltár elótt áll, s mikor onnan eltávoznak, Trencsén-tepliczi tót gazda.