Seite - 413 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

A házaló tótok legismertebb alakja a drótos. A legtóbb drótos Trencsénmegye éjszaki részéból származik; de elégszámosan kerúlnek Arva-, Szepes- és Sárosmegye szegényebb kózségeiból is. Midón a drótos útra készúl, nyakába akasztja tarisznyáját, melyen néhány sor sárgarézgomb és sárgarézból készúlt kis kereszt csillog, kezébe veszi a hatalmas vándorbotot s elmegy a templomba imád- kozni. A templomból elmegy a plebániára, aztán meglátogatja a jegyzót, a kántor- tanftót, meg a bírót, hogy mindegyiktól búcsút vegyen. A népszokás, melyhez jó sok babona is társúl, azt kóveteli, hogy a kitól a drótos búcsúzik, az egy-két garast adjon neki a tarisznyájába. Ezt a pénzt ó kamatostúl visszafizeti, mikor a világból haza tér. Míg a drótos a faluban búcsúzni jar, azalatt a haz asszonynépe szorgalmasan készíti az útravalót, süti a kalácsot, fózi a czukros pálinkát; mert az útra kelót teli kosárral kell kikisérni, hogy majd teli zsebbel térjen vissza. Midón így niindennel < elkészúltek, a drótos neje vagy nótestvére hátára veszi a süteménynyel telt kosarat, a drótos búcsút vesz családjától, keresztet vet magára, s lassan ballagnak ki a faluból. A falu végén álló szent szobor vagy kereszt elótt mindketten letérdelnek s róvid imát mondanak; aztán beszélgetve tovább haladnak egészen a kózség határáig. Ott elbúcsúzik kiséró nejétól, anyjától vagy nótestvérétól. A férj jó tanácsokat ad a feleségének; meghatározzák, hogy kire bízza az asszony a levélírást, miként intézze a gazdaságot, kinek mennyit adjon az idókózben haza küldendó pénzból. Külónósen fontos a levélírás dolga. A drótos ritkán kaphat hazúlról levelet; hetekkel, sót gyakran hónapokkal elóre kell tudatnia, hová küldjék neki a levelet „poste restante". O fóláldozza magát családjáért, Rovnei drótos tót felesége.