Seite - 415 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

csoport együtt tesz egy szállít- mányt, mely az ú. n. faktorra van bizva, vagyis olyan értel- mesebb és módosabb gazdára, ki vagyonával jót állhat a keres- kedônek. Néha egy-egy tutaj zátonvra jut. Ilyenkor az egész szállítmány kiköt, a tutajosok vállukra veszik hatalmas rúdjaikat, felgyúrik nadrágjukat s nem törödve azzal, hogy meleg-e, hideg-e a viz, oda állanak a zátonyra jutott tutaj mellé s addig emelgetik, míg újra a víz hátára nem juttatják. De még nagyobb veszélylyel fenye- getik a tutajost a folyó medré- ben kiemelkedó szikladúczok, a hidak vagy a folyóban álló hajó- malmok. A lelkiismeretes tutajos, ki a reá bízott faárút czélhoz akarja juttatni, nem egyszer sírját leli a folyó hullámaiban. Az ilyen veszélyes helyekre a tutajosok jókor figyelmeztetik egymást ; harmadik, negyedik tutajról is kiáltják hátra, hogy : „karuj !" (evezz !) s a tutajos összeszedi minden erejét, hogy magát és tutaját a veszedelemtól megóvja. Ilyenkor nemcsak a roharíó ár ellenséges erejét kell legyöznie, de kiizd a tutajos az életét mindig fenyegetö „vodnik" vagy „hasztrman" (víziember) eilen is. Mert hogy vizi emberek vannak, arról nemcsak a tutajos van meggyözödve, hanem a folyó menti kôzségek népe is. A „vodnik" néha kimászik a vízból, különösen midön a közeli kôzségben vásár van, s elmegy a vásárra színes pántlikát és külonféle szalagokat vásárolni. Megismerhetô Trencséni iiveges tôt.