Seite - 416 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

416 arröl, hogy vâllâra vetett szurének lelôgô bal üjjäböl mindig csöpög a viz. A szines pantlikäkat és szalagokat a folyön üsztatja; innen van, hogy a folyö tükre sokféle szint jâtszik; igy csalogatja az embereket, s a kinek läbät megfognia sikerült, az mär halâl fia. Ha a tutajos szerencsésen érkezik rendeltetése helyére és minden hiâny nélkûl âtadja a reâ bizott ârut, vigan indul haza felé, részben gyalog, részben vasuton, hogy néhâny hét mulva ujra ismételje a fârasztô, veszedelmes ûtat. A nép egy része ônâllôan is ûzi a faipart. Nem is emlitve, hogy a tôt földmives a gazdasâghoz sziikséges szerszâmok legnagyobb részét maga csinâlja, készit olyan czikkeket is, nielyeket piaczra vihet. Ilyenek a puttonyok, kâdak, stb. mellett a kisebb-nagyobb fakanalak, hordöcsapok, szalmafonatu székek, faragott sétapâlczâk és mindenféle egyszerû jâtékszerek. Sokan hâzalnak is ezekkel a hâziipari készitményekkel. A hâzalô tôtok egyik jellemzetes fajtâja az ablakos tôt is, a ki falurôl- falura, hâzrôl-hâzra jârva ajânlja magât „ablakot csinâlni." Vannak, a kik beföttes ilvegeket, ivöpoharakat, iivegkancsökat és palaczkokat is ârulnak, vagy porczellân- és fayance-edényekkel hâzalnak. Az üveggel hâzalôk porté- kâjukat a hâtukon hordjâk, mig az edényekkel kereskedô tôt vâszonbôl ôsszefont tekercset tesz a fejére s arra helyezi a portékâval telerakott kosarat. Nagyobb mennyiségben vâsâroljâk a magyarorszâgi, de még inkâbb a csehorszâgi gyârakban kiselejtezett darabokat, melyeken különben a hiba alig észrevehetô. Az ilyen iparczikkeket ök sokkal olcsöbban adhatjâk, mint az iivegkereskedô s igy évenként gyakran több szâz forintot is szereznek. Nem csekély jôvedelmet hajt egyes vidékeken a kosâr/o?ids, melylyel a felvidék szâmos falujâban foglalkoznak. A kosarakkal szintén hâzalnak. Üjabban nemcsak durvâbb, hanem finomabb munkàkat is készitenek, mert a kosârfono hâziipart a kormâny is nagyon fölkarolta és segélylyel is tàmogatja. Mint a fôldmivelô nép mellékes foglalkozâsa emlitést érdemel még a mészégetés, a taplôsipka-készités, a szénégetés és a nyirfaseprô-készités, melyek a felvidéki tôt népnek idôrôl-idôre némi jôvedelmet biztositanak. Jellemzô foglalkozâs a felvidéki népnél a pâsztorkodâs. A tôt gyermek ezt korân megszokja, mert mâr alig 4—5 éves koraban reâ bizzâk a ludak ôrzését, 8—10 éves korâban mâr ô hajtja a tehenet is a legelôre. 16—18 éves korâban mâr elég erôs és elég gyakorlott arra, hogy gulyâs, vagy juhâsz legyen belôle. Ismeri a tâjnak minden zegét-zugât, erdôcsapâsât, gyalog- ôsvényét ; tudja, hogy a surû rengetegben melyik ut merre vezet. Mihelyt