Seite - 417 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

teheti, pásztorrá szegödik s az elsô tavaszi meleg napokon fölhajtja a nyájat a hegyckbe, honnan csak késô ószszel tér vissza a faluba. Hû kisérôje a hatalmas, fehér szórú komondor, mely niindig éber szcmmel kiséri a nyáj niinden mozdúlatát, bogy valamely darab el ne baran- goljon, vagy áklozatul ne essék az esetleg oda tévedt éhes medvének. Míg a nyáj legel, a pásztor külonféle munkával foglalkozik : kis kézi guzsalyon fonja a ruha foltozásához szük- séges len- vagy kenderfonalat, foltozza bocs- korát, vagy új bocskort készít, vagy papucs- talpat varr, a hol a pásztor papucsban szokott járni. A juhász rosz idóben nem hajthatja fñl a nyájat a legelóre, hanem tanyáján marad és fúr-farag különfele tárgyakat, furulyát, madár- és állatalakokat, vagy száraz jávorfából készíti azokat a czifra fülú ivópoharakat (crpákJ, me- lyek egyedúli ékességei szegény kunyhójának. Állandó tanyája a juhászoknak az ú. n. „koliba", valamely hegyi forrás vagy kis cser- mely kôzelében fenyú gerendából épúlt, desz- kával vagy zsindelylyel födött szegényes viskó. Ez rendesen két, egymásba nyíló részbôl áll : az elôrészben áll a tüzelóhely, ott lógnak a juhászok zsiros ruhái, s a polczokón állanak a szükséges faedények ; a hátsó rész kamaráúl szolgál, hová a juhászgazda (számadó juhász, baüá) a kész sajtot, vajat teszi el s hová csak neki szabad belépnie. Minden juhásztanyán van a juhászgazdán kivúl még 2—3 juhászbojtár is. Rendesen úgy számítják, hogy minden juhászbojtárra 80—90 darab essék a juh- nyájból, mert egy ember csak ennvit képes napjában megfejni. A kolibától nem messze van a fenyûfasôvénybôl készúlt, hosszú négyszôg alakú, szét- szedhetó „kosiar" (szárnyék), hová a bojtárok a juhokat minden este behajtják. Kezdetben a juhok csak ügygyel-bajjal terelhetók be a Bkosiar"-ba; hogy M. 53 Felsó'-elefánti férfi viselet.