Seite - 418 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

418 tehät ezt megszokjäk, a juhäszgazda egy darab szurkot eget el a kosiar közepen, azon czelböl, hogy onnan a rosz szellemet kiüzze, azutän törött söt hint szet a „ kosiar "-ban s füttyszöval hivogatja a juhokat; ha sikerül valamennyit becsalnia, szentul meg van gyözödve, hogy a juhnyäjböl egyetlen darab sem fog elveszni, s hogy a nyäj szepen fog fejlödni. Minden este, midön a juhäszok a „koliba" elött összegyülekeznek, a juhäszgazda kiosztja a következö napra szölö parancsait, megmondja, ki merre hajtsa a nyäjat s mire ügyeljen. Koran reggel, mikor meg csak pitymallani kezd, a juhäsz fölkel, kezebe veszi a sajtärt (geletay hrot'), oda ül a kosiar kapujähoz s egymäs utän feji es egyenkent bocsätja ki a juhokat. A mint a fejes keszen van, ki-ki elindül sajät falkäjäval a havasi legelöre. A juhäszgazda egyedül marad a szälläson es azonnal hozzäfog a zsendicze (zincica) fözesehez. A friss juhtejet a tüzhely fölött lögö rezüstbe önti, tüzet gyüjt alä, s mikor a tej fölforrott, egy nagy edenybe, az ü. n. puteräba önti es oltöt tesz bele. Ettöl megtürösodik a tej, s kesz az edes zsendicze. Most a juhäszgazda tisztära mossa kezeit s keresztet vetve a tej fölött, az összecsomosodott türöt czipönyi darabokban kiszedi az edenyböl s egy tiszta väszonkendöbe kötve, szögre akasztja egy edeny föle, hogy a savöja lecsepegjen. Huszonnegy öra mülva kesz a türögomolya (hruda). Ebböl keszitik aztän az ismert s kedvelt fölvideki juhtüröt, a „brindzäu-t, meg az „ostyepka" es „pärenica" nevü sajtokat. A türö utän maradt zsendiczet a juhäszgazda üjböl fölforralja, hosszü nyelu kanällal (trepaöka) jöl fölkavarja, hogy a benne maradt türö egyen- letesen oszoljon el, aztän tiszta faedenybe önti, hol a zsendicze rövid idö mülva megsavanyodik. Ez fö täpläleka a juhäsznak, meg a kutyäjänak is. A faluböl ritkän lätogat el valaki a juhäsztanyära; meg a juhäsz felesege is csak vasärnaponkent megy ki az urähoz s visz a tanyära egesz hetre valö kenyeret, krumplit, meg egy üveg pälinkät. Nagy öröme van tehät a juhäsz- gazdänak, ha neha-neha turistäk tevednek tanyäjära. Az egyszerü ember nagy szivesseggel fogadja az idegent, megkinälja zsendiczevel, türöval es zokon venne, ha az idegen ezt el nem fogadnä, mert a juhäszgazda szentul meg van gyözödve, hogy ez esetben a juhok nem fognak jöl tejelni. De a juhäsz megsem bizik föltetlenül az idegenben. Sok gonosz leny van, mely emberi alakot vesz föl csak azert, hogy a szegeny juhäsznak ärtson; azert a juhäsz mindig egy kis söt hint a zsendiczebe, midön vele az idegent meg- kinälja, hogy juhaiban kär ne essek. A juhäsz fei a „£ernoknaznik"-töl