Seite - 419 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

(fekete pap, garabonczás), de még inkább a „vlkolak"-tól (emberi"alakba bújt farkas). A „vlkolaku-ról azt hiszi, hogy sérthetetlen; testéról még a puskagolyó is visszapattan; ha közel fér valamely juhakolhoz, 20—30 darab juhot is elragad egyszerre. A „cer. noknaznik" meg szerinte azért veszedelmes, mert állandó Osszekóttetésben van a sárkány- nyal; azon szokott repúlni, s a sárkány ilyenkor hosszú farkával tori-zúzza a fák koronáit. A „£ernoknaznika-nak van egy könyve, melyet senki emberfiának kezébe venni nem szabad, még kevésbbé szabad beiöle olvasnia. Ha a „iernoknaznik" e konyvéból olvasni kezd, egymás után mász- nak ki a kígyók és békák a foldból. De a juhász tud a gonoszok eilen védekezni; ismer különfele nOvényeket, a melyeknek füstje távol tartja tanyájától úgy a Cerno- knaznikot, mint a vlkolakot, aztán meg ha szentelt olvasójával karikát von a földön maga körül, a gonoszok nem férhetnek hozzá. A pásztorember szerény egyszerúségé- ben is boldogan tölti napjait. Midón esthomály száll az erdöre, a magas hegyoldalokon kigyúlnak a pásztortüzek, s a súrú erdöböl a tilinkó (fnjara) mélabús hangja száll a völgy felé. Néha megszólal a duda is. Aztán rá- gyújtanak a kurta szárú cseréppipájukra, beszélgetnek, meséket mondanak, vagy tréfálkoznak a túz korúl guggolva. Legjobban szeret a pásztorlegény.tilinkózni, Oromét, bánatát tilinkóján elfújni. A folvidéki tót nép a ruházatához kelló anyagot jobbára maga készíti. A férfiak fonják és szövik juhgyapjúból a „haliná"-nak (szúrposztó), meg a papucsnak való daróczposztót. Minden jó gazdasszony termeszt lent vagy kendert, s annak fonásával mulatnak az asszonyok és leányok a hosszú téli estéken. Hogy a mulatság kellemesebb legyen, a szomszédok Osszegyúlnek 53* .TüU-' ' Felsó'-elefánti noi viselet.