Seite - 420 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

m valamelyikök házában; az ilyen fonóba (na prladky) ellátogatnak a legények is, kik aztán mindig haza kisérik a leányokat. A vászonszóvést is sok helyen maguk az asszonyok végzik. E czélból szovószéket állítanak föl a szoba egyik szôgletében, s a családtagok egymást váltják föl a munkában, ki mikor ráér, míg a fonalkészletet föl ncm dolgozzák. Régebben a vàszonszôvés virágzó házi ipar volt Árvamegyében ; az árvamegyei gyo/csos tótok (platennici) saját- ságosan ósszeállított sátraikkal ma is ott vannak majd minden országos vásáron, bár ma már árúik legnagyobb része nem az árvamegyei takácsok gyártmánya, hanem a szomszéd Szilézia és Morvaország szóvógyáraiból kerúl ki. Szép jövedelmet biztosítottak maguknak még e század elején is a túróczmegyei olejkárok, kik gyógyfüvekkel és olajokkal nemcsak itthon, hanem külföldön is házaltak mint kurúzsolók. Ma ez el van tiltva. A tót asszony nemcsak a fonáshoz és a vászonszovéshez ért, hanem ügyesen forgatja a varrótút is, midón fehérnemújét vagy ôvét hímezi. A Felvidék igen sok helyén általános szokás a népnél a hímzett ruha viselése. Midôn az anya kedveskedni akar gyermekének vagy a leányzó szerelméról akarja biztosítani szíve választottját, hímzett ruhanemút vagy hímzett kendót szokott neki adni. Nem gondos anya az, kinek gyermeke nem szépen hímzett újjasban lép vasárnap a templomba, s gyatra legény az, kinek ingújját tarka hímzés nem díszíti, vagy a kinek zsebéból csinosan hímzett kendó csücske nem látszik ki. A menyasszony legfóbb büszkesége a hímzett kótényekkel tele rakott tulipános láda, s legkedvesebb ajándéka a diszesen hímzett fókótó. E hímzések a felvidéki nép ruházatának egyedúli, de becses dísze. Néha szinte bámúlatos, milyen kitartással, mennyi fáradsággal végzi kézi munkáját, de végzi szívesen, jó kedvvel. Hónapokon át dolgozik egy-egy darabon, ha még oly ügyes, még oly szorgalmas is. Ezért nem kell csodálni, hogy munkáját oly drágára becsúli s egy-egy hímzett kóténynek vagy kendónek gyakran mesés árát szabja. A hímzésnél rendszerint fehér vásznat és színes pamutot vagy selymet használnak. Htmeznek külonféle mértani alakokat, minden elórajzolás nélkül, pusztán a vászon szálainak megolvasása alapján ; de rajz után is hímeznek különbözö állati vagy nóvényi alakokat s ezeket az ú. n. áttórt hímzéssel (hrachovina) tarkázzák. E hímzések a nép ügyes- sége, bizonyos fokú izlése és éles megfigyeló tehetsége mellett tanúskodnak, az alakok arányossága pedig azt bizonyítja, hogy a felvidéki hímzónó nagy pontossággal végzi munkáját. Újabban e hímzéseket az elókeló körök is nagyon fólkarolták, s e népies hímzések nagy úri termekben is láthatók.