Seite - 421 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

421 Pozsony, Nyitra, Trencsén, Zólyom és Bars megyék egyes kôzségeiben az asszonyok nagy ügyességet tanúsítanak a csipkeverésben is. Ugy a himzést, mint a csipkeverést a falu leányai egymástól tanúlják telen, midôn a mezei munka szünetel, s nagy szorgalommal dolgoznak, külonósen mióta látják, hogy hímzéseiket és csipkéiket a vevô kôzônség mind jobban keresi. Az ¡par más ágaitól sem idegenkedik a tôt nép; ôrômest adja fíát inasnak, ha akad jóravaló mester, a ki elfogadja. Leginkább a kovács, kerék- gyártó, fazekas és a kómúves mesterséget választják, s rendesen munkabiró, szorgalmas és ügyes munkásokká válnak. Ujabb idóben a gyári ipar is sok munkást kap kôzulôk. A nép ugyan kezdetben csak a legalsóbb fokú mun- kákra vállalkozhatik a gyárban ; de néhány év lefolyása alatt lassanként kiszorítja az idegen szakmunkásokat, s most már tôbb felvidéki gyárban majdnem kivétel nélkül a kôrnyékbeli tôt lakosságot alkalmazzák. A tôt népdal és népmese. A mély és komoly kedély, mely a felvidéki tôt népet annyira jellemzi, hú kifejezést nyer dalaiban, melyekben az elegiai hangúlat az uralkodó. A napsugaras mezón. a virágos réten, a suttogó erdóben, vagy a szegényes házikó tájékán, mindenütt, a hol a tôt nó mindennapi munkáját végzi, a dal kellemes hangjai ütik meg fülünket. A tôt népdalok tôbbféle versalakúak; leggyakoribb az alexandrin. Nagyon szokásos a tôt népdalban a refrain, még pedig legtôbbszôr a vers- szak elején vagy az els<5 verssor végén. A népdalok 4/4 ütemes, mollhangú melodiája ép oly híven tükrózi vissza a nép érzelemvilágát, mint a vers maga és annak szerkezete. 2/res> vagy még ritkábban 3/4-es ütemben tôbb- nyire csak azok a népdalok szerkesztvék, melyeket a nép táncz kôzben szokott dalolni. Ujabb idóben gyakran csinálnak tôt szôveget a divatosabb magyar nótákra, mert a nép nagyon kedveli a magyar dallamokat; de a magyar nótákat is vontatva énekli. A mezôn dolgozó nép eredeti gondolkodását fejezik ki az arató leányok dalai, az ú. n. trávnicá-k, melyek rendesen 6 —10 kétsoros versszakból álló, mélabús dalok, hasonlók a lengyel krakoviakokhoz. Ilyen trávnicá a kôvetkezô is : Nem sajnálnálak én, ha nem szeretnélek ; De téged sajnálni nagy szerelmem késztet. En nem sajnálom azt, hogy tied nem leszek, Engem csak az gyôtôr, hogy nem feledhetlek. (Lehoczky Tivadar fordítása.)