Seite - 428 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

¿¿8 A legenyek különfele tollakkal diszitik kalapjukat vagy pedig bokretäval, melyet rendesen szeretöjüktöl kapnak. Telen a kalap helyett bäränybör sapkät (baranica) viselnek, mely különösen Ärva- es Trencsenmegyeben nagyon jellemzetes. Nyakukra Ieginkäbb fekete selyem nyakravalöt kötnek, s kezükre telen bundabörböl vagy posztöböl valö kesztyut hüznak. A tötsäg legältalänosabb läbbelije ezelött a bocskor (krpec, krpce) volt; ma mär inkäbb hordanak bolost (boty), czizmät (iiimy, stible) es a nök czip'dt (topanky), a melyek rendesen börböl keszülnek. Gyapjüböl kötött vagy durva nemezböl varrt läbbelit is viselnek s ezek nevei: papuce, kapce, paniuchy, strevice. A dohänyzacsköt (mechiir, mesec) vagy a nadräg ellenzöjeben (rdzporok, keSena), vagy a nadrägszij möge dugva hordjak, vagy pedig a tüszöbe teszik. Utra tarisznyäval (kapsa, torba, vieka) szerelik föl magukat. A pasztoroknak a tarisznya elmaradhatatlan tärsuk. Nehol a dohänyzacskö es a tarisznya szepen ki van himezve. Bot (palica) vagy fokos (valaSka) nelkül a felvideki töt soha sem läthatö. A töt leänyok azzal mutatjäk hajadon voltukat, hogy fedetlen fövel järnak. Ez alöl csak Trencsenmegye deli es Nyitramegye felsö resze a kivetel. Hajuk kette van välasztva (na pütec) s gondosan megfesülve; hätül pedig egy lefüggö fonatba fonva (vrkoi, kornice, zpusty, ocäsky). A hajfonatot szalagok diszitik. Nevezetesebb alkalmakra kerti vagy müvirägokböl font koszorüt tesznek fejükre. A fej rendes disze azonban a pärta (parta); nehol ezek a pärtäk tetemes nagysägüak es csaknem czilinder vagy korona alaküak. A pärtaröl hätül sok szalag lög le. A pärtaviselet azonban mär egyre gyerül. A megesett leänynak nem szabad fedetlen fövel megjelennie, sem pärtät, vagy koszorüt viselnie, hanem e helyett fökötöt (cepiec) kell föltennie. Az asszonyok szinten kette välasztjäk a hajukat, csakhogy nem fonatban leeresztve, hanem különbözö alakü es nevü kontyba (na grgulu, na obälanicu, na cliomlu, na vemä, na koleöko, na kytu, na kyku, stb.) csavarva. A menyecske ismertctö jele a fejkötö (öepec, Zepiec, kdpka). Ennek különfele fajai vannak; nemelyiknek divata egesz a XV. szäzadig kiniutat- hatö. A fökötönek ket resze van; az elülsö: ndcelnik s a hätsö: dienka. A menyecskek sokat adnak fökötöjükre. A ki egy asszonynak a fökötöjet leräntja, nagy szegyent követ el rajta. A nöi öltözetben legalsö a rubaö\ len- vagy kenderväszonböl keszitett, zsäkforma, üjjak nelküli also ing, mely szalagokon függ a vällröl. A rubdl