Seite - 430 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18
Bild der Seite - 430 -
Text der Seite - 430 -
430
néhol külön felsó és alsó részból áll (vrchná stánka: driek, és dolná stánka:
odolok). Néhol a rubá¿ot szoknya helyett hordják s akkor alatta még alsóing
(spodnica, kosela) is van. A vállat és a felsó kart az újjas fódi (éjszakon
oplecko, délen rukávcé). Ez két részból áll; melsó részén van egy nyílás,
a melyet a gallérnál szalaggal vagy madzaggal kótnek meg. Az újjas galléra
gyakran gondosan ki van hímezve, s az újjak vagy bóvek és elúl nyitottak,
vagy pedig szúkek, karra feszúlók. Emennek tacle a neve. Az újjas való-
ságos büszkesége a tót leánynak. Nagy-Szombat vidékén egy aranynyal
kivarrott újjas néha 6o forintba is kerúl. Az újjasra tóbbféle s külónbózó
nevú más ruhát is óltenek. Pozsony- és Nyitramegyében pl. még kivarrott,
himezett maslikat (masl'e) is hordanak.
Télen és ünnepnapon az egész tótságon posztóból készúlt szoknyát
viselnek. Nyáron letnicak (kytl'a, gecela) nevú szoknyában járnak, a mely
színes mosókelméból készúl. A szoknyának elválhatatlan társa a mellény
(zivotok, brucel., brucláj, mely a szoknyához van varrva, s Nyitra-, Trencsén-,
Pozsonymegyében selyemmel kihímezve. Szintén mellényféle a derekas
(lajblík), mely külön áll a szoknyától. A szoknyára elúl kötöt (fertucha,
surec) kótnek, a mely ünnepi ruhadarab; dologidóben a fertuchát egy egy-
szerúbb zásterka, zápona helyettesíti. Trencsén- és Nyitramegyében két ilyen
kótót kótnek, egyet elúl, másikat hátúl (kasanica, odolok). A kótó színe
tóbbnyire kék, ritkán fehér. A hol a kótényeket nem hímezik, ott virágos
kelméból (farbenica) varrják, s teveszór, gyapjú vagy pamut madzaggal
kótik a derekukra, néha szalaggal, mint Nyitramegyében, a hol ki is hímezik.
Ünnepnapokon és lakodalomkor az asszonyok fejükre nagy kendót,
lepedót (polka, uterdi,, satka, rvcnik) kótnek. Ez a kendó, lepedó 3 méter
hosszú, fehér vászonból készúlt, melyet hátúl úgy kótnek meg, hogy két
vége derékon alúlig lecsüngjón. Munkaidóben négyszógletú kis kendót kótnek
a fejükre; ha pedig templomba mennek, egy nagy kendót. Ezek a kendók
Pozsony, Nyitra, Zólyom megyékben fehérek s minden sarkuk gazdagon van
hímezve. Nyakukat sok helyen szintén kendóvel kótik be (satky na lirdlo),
vagy pedig keresztbe vetik mellükón a végeit s hátúl kótik meg (.kosák,
kosi¿ek). A kónyókók megvédésére régebben az odevackdt (ódedza, oknicacka,
plachótka) viselték, mely ma már csak ünnepies alkalmakkor látható. Esó
eilen lepedóvel, abroszszal fobrus, plachta, presteradlo) védekeznek.
A polgári és iparos osztály viselete egészen a legújabb idókig egyforma
volt a népével, de ezek ma már el-elhagyogatják óseik hagyományos viseletét.
Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
Magyarország V (1), Band 18
- Titel
- Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben
- Untertitel
- Magyarország V (1)
- Band
- 18
- Herausgeber
- Rudolf Trónörökös Föherczeg
- Verlag
- Magyar Királyi Államnyomda
- Ort
- Budapest
- Datum
- 1899
- Sprache
- ungarisch
- Lizenz
- PD
- Abmessungen
- 14.94 x 21.86 cm
- Seiten
- 464
- Kategorien
- Kronprinzenwerk ungarisch