Seite - 433 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

433 orszâgi megyékben rövid idô alatt a tötsäg közt is sok huszita egyhâz- kôzség keletkezett. A cseh nyelv ilyképen a fôlvidéken behatolt a vilâgi és egyhâzi hasz- nâlatba egyarânt, s nem csoda, ha a fajilag rokon tötok e râjuk nézve nagy részben érthetô testvér-nyelvet sajât irott nyelv hiânyâban szivesen lâttâk, a lutherânus egyhâz terjedésével irodalmi nyelvûkké fogadtâk, s a XV. szâzad kôzepétôl fogva szâzadokon àt meg is tartottâk, bar a cseh irodalmi nyelv a tôt nép nyelvéhez épen olyan viszonyban âllott, mint az ô-szlovén az orosz, szerb vagy bolgâr nép-nyelvhez. Mihelyt azonban talâlkoztak orosz, szerb és bolgâr irôk, a kik belâttâk, hogy egy tôrténeti esemény következ- ménye nem kötelezheti a népeket a jôvôre nézve, és mihelyt meggyôzôdtek, hogy az orosz, szerb vagy bolgâr népnek joga van a sajât nyelvét hasznâlni : azonnal megszunt az illetô nemzeteknél az ô-szlovén nyelv uralma. A tôtoknâl is megszunt a cseh nyelv uralkodâsa, mikor több tôt irô ôsszeâllott és a sajât anyanyelvüket emelték irott nyelvvé. Hogy a cseh nyelv szâzadokon ât divatozott a tötok könyveiben, sôt ez ideig is uralkodik az evangelikus egyhâz tôt szertartâsâban : ez inditotta a szlâv tudôsokat arra a balhitre, hogy a tôt nép a cseh törzs egy része, s a tôt nyelv a cseh nyelv egyik szôjârâsa. Pedig a tôt nép nem a cseh nemzet része s nyelve nem a cseh nyelv szôjârâsa. A tôt népnyelv behatô ismerete alapjân kimutathatô, hogy a tôt nyelv külön ônâllô nyelv a szlâv • nyelvcsalâdban. A tôtok soha és sehol nem nevezték magukat cseheknek s nyelvüket cseh nyelvnek, hanem magukat mindig tôtoknak és nyelvüket tôt nyelvnek („Slovenskâ reCu) nevezték, s ez elnevezés nem politikai vagy földrajzi természetû (mint a „moravan" a „iech"-vel szemben), mert „tôt" nevezetû orszâg a tötok lakta földön nem fordûl elô a tôrténetben. Minthogy pedig a tôt nyelv terulete belenyûlik Morvaorszâgba is, fontos dolog, hogy e morvaorszâgi lakosok is tôtoknak s nem cseheknek nevezik magukat. A tôt nyelvjârâsok. A tôt nyelvben âltalâban hârom fô nyelvjârâst lebet megkülönböztetni, û. m. a nyugati nyelvjârâst (Pozsony-, Nyitra- és Trencsénmegyében), a kôzép nyelvjârâst (Türöcz-, Zôlyom-, Liptô-, Àrva-, Bars-, Hont-, Nôgrâd- s részben Gômôrmegyében) és a keleti nyelvjârâst (Szepes-, Sâros-, Zemplén- és Abaûjmegyében). A hârom nyelvjârâst legélesebben megkülönbözteti a hosszû ¿-nak kiejtése. A nyugatiban ô-t ejtenek : vô\, k<?n, nôz ; a kôzépsôben uo-t : vuo\, M. 55