Seite - 436 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

a Bernolâk-féle nyugati tôtot, a Iutherânusok pedig részben a csehet (Kollâr v Jânos, a hires panszlavista és pârtja) és részben a Stur-féle kôzép tôt nyelv- v jârâst (Stur, Hodza, Hurban és barâtaik). A vitatkozâsoknak nem volt vége- hoszsza. Az osztrâk kormâny Kollârt és a cseh nyelvet tâmogatta; cseh nyelvet vitt be a tôt iskolàkba s cseh nyelven adta ki a tôtok részére kôzle- ményeit. E mellett Csehorszâgbôl is hathatôsan tâmogattâk a bohemistâkat. Hogy mindennek milyen hatâsa lett, tanusïtja az, hogy a cseh nyelv védelmére Prâgâban 1846-ban kiadott „Hlasové o potfebë jednoty spisowného jazyka" (Nyilatkozatok az egységes irodalmi nyelv érdekében) czimû rôpiratban egyes tôt férfiak akként nyilatkoztak irodalmi nyelvvé emelt sajât anyanyelviikrôl, hogy az a kocsisok, tutajosok, sâfrânyosok, pâlinkâzôk és bocskorosok nyelve (Hlasové 233, 186, 214, 200). Hodia Miloszlâv, hogy a csehbarât tôtokat elhallgattassa, azt ajânlotta a tôt nyelv hiveinek, hogy hozzâk be az etymo- logiai irâsmôdot s ebbeli nézeteit „Epigenes Slovenicus" czimû kônyvében (Lôcse 1847-ben) fejtette ki. A folyton tartô nyelvharcznak az volt a vége, hogy a Bernolâk-pârtiak v és Stur kôvetôi târgyalâsokba bocsâtkoztak s 1847-ben a „ Tatrin" czimû •v irodalmi târsûlat kôzgyûlésén megegyeztek abban, hogy a Bernolâk és Stur szerinti nyelveket âtvizsgâljâk. E megâllapodâsokhoz képest a két nyelv- iskola fôlfogâsât âtvizsgâlta és âtrostâlta Hattala Mârton prâgai egyetemi tanâr s nézeteit a Selmeczbânyân 1850-ben kiadott „Grammatica linguae slovenicae" czimû nyelvtanâban fejtette ki, mely nyelvtant, — 1852-ben Pozsonyban tôt nyelven is kiadatott „Krâtka mluvnica slovenskâ" („Rôvid tôt nyelvtan") czim alatt, — a Pozsonyban tartott nyelvi konferencziân 1851-ben mindkét iskola elfogadta. Ezt az 1852-iki „Rôvid nyelvtan" bevezetésében Bernolâk és Stur iskolâjânak hârom-hàrom elôkelô tagja formailag is kijelentette. Hattala nyelvtana a Bernolâk és Stûr kôvetôi, meg a bohemistâk meg- egyezése alapjân jôvén létre, megszûntette a nyelvi pârttusâkat, de târgyilag az irodalmi tôt nyelv fejlôdését nem juttatta befejezettségre. Hattala Mârton ugyanis, hogy mind a hârom nyelviskolât kielégitse : egy cseh-tôt zagyvalék nyelvet alkotott. S a „Matica" elsô bizottsâgi iilésén megjelenvén, jônak talâlta itt is ujra hangoztatni elveit, a mennyiben azt hozta javaslatba, hogy a „tôt nyelvtan folyton figyelemmel legyen a tôbbi szlâv nyelvekre s kiilô- nôsen azokra (a csehre), a melyek legkôzelebb âllanak a tôt nyelvhez." E javaslatot a Matica bizottsâgi iilése el is fogadta s „a tôt grammatikusok-