Seite - 438 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Magyarország V (1), Band 18

438 kezdetét. Az irodalomtórténetírók egy évszázaddal elôbb szokták kezdeni a cseh-tót korszakot. így a Pypin- és Spasovicz-féle irodalomtórténet Bzenecky Václavnak 1385-bôl származó tôt glosszáival.kezdi. Tôt szavak találhatók a bécsi udvari kônyvtàrban ôrzôtt „Evangelia nedélní a sváteíní" czímú cseh kézíratban, melyrôl a tudôsok azt tartják, hogy kórúlbelúl 1350-ból ered. Ezek azonban épen úgy nem tartoznak a tôt irodalom keretébe, mint a latin s más idegen nyelvú kézíratokban elófordúló tôt szavak. Az irott tôt nyelv- nek eddig ismcrt legrégibb emléke a XV. század elsô felébôl származó s a bártfai levéltárban ôrzôtt fenyeget'ô lev¿l, továbbá egy katholikus prédikáczió tôredéke 1471 —1484 kôzti idôbôl, a melynek imájába Mátyás király neve is be van szóve. Ez utóbbinak eredetije az olmützi káptalan levéltárában van. Az 1440—l793-ig tarto idószakból számtalan kézirat és nyomtatott kônyv maradt fônn. A legrégibb nyomtatott kónyv, egy Luther-féle káté, állitólag 1551-ból való. A kônyvek csekély kivétellel vallási mûvek; s a csekély számú világi tartalmú kônyvek kôzôtt sines olyan, a mely a szerény tôt irodalomban is irodalmi becscsel bírna. Az evangelikus írókra és mûveikre vonatkozó adatokat elsô, s most nagyobbrészt hozzáférhetetlen forrásokból Tablic Bohusláv dolgozta fól „Pamiti íesko-slovensk^ch básnírúw" (Cseh-tót kôltôk emlékezete) czim alatt s e dolgozatát Váczott 1806 — 1812-ben 4 kôtetben megjelent „Poezye" („Kôltemények") czímú múvéhez csatolva adta ki. Az egyházi énekkôltésben kitúnt Láni Illés, fóleg pedig Tranoscius (1591 —1637), kinek „Cithara Sanctorum" czímú énekes-kônyve mai napig használatban van a lutheránus tótoknál és cseheknél. A „Cithara" elsô meg- jelenéséig (Lóese 1636) a magyarországi tôt evangélikusok nagyobbára cseh énekes-kônyveket használtak s csak részben használtak itt-ott Láni-, Kalinka- és Prybis-féle énekgyújteményeket. Tranoscius kônyvének elsô kiadása csak 400 éneket foglalt magában s ezek kózúl 150-et ó maga írt vagy fordított le. A „Cithara" eddig 66 kiadást ért sokszorosan bôvitett tartalommal úgy, hogy az utolsó kiadás már 1148 éneket tartalmaz. (Hahn „Cithara Sanctorum". Pest 1873). A XVI. és XVII. századbeli tôt irôk múvei kózúl kiemelést érdemel Synapius (Horiiëka) János „Neoforum latino- slovenicum" czímú múve (1678), melyben számos tôt példabeszédet már úgy szólva tiszta tôt nyelven kôzôlt. A világiak kózúl kiválik Pi/arlknak „Sors pilarikiána" czímú verses múve, melyben a szerzó, pap és esperes, tôrôk rabságba esvén, fogságát énekli meg. A XVIII. század lutheránus