Seite - 4 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

4 lerajzolt vidéke ez. A házak ugyan többnyire szalmafödelűek, de jó nagyok és tágasak, erős fagerendákból vannak összeróva és takarosan kimeszelve. A kertek övezte falvak körül a természet öntözte üde rétek terűinek. A talaj általában meszes, az útak a zöld tavaszi vetések vagy az aranykalászos földek között nyílegyenesen húzódó hófehér sávolyoknak tetszenek, a melyekre alig vet néhány magában álló, többnyire lecsonkolt fűzfa hamvasszürke lombja némi árnyékot. Mentől közelebb érünk a városhozy annál vonzóbb a táj. A völgy mentén bükkök, jegenye- és vörösfenyűk borította szelíd dombok sorakoz- nak; sötét erdőkből karcsú, illatos nyírfák ágaskodnak ki. Olykor-olykor a Magas Tátra csipkézetes ormai is ide látszanak. Már jóval gyakrabban látható a menedékes emelkedésű Babiagóra. Ennek a nyár derekáig hófödte nagy hegynek a tövében fakad a Visztula, mely Lengyelország dalaiban és mondáiban ugyanolyan szerepű, mint Csehországéban a Moldva, vagy német földön a Rajna és a Duna. A vasúttól nem messze legelőbb is a magasan fekvő Tenczyn várkastély ódon romjai látszanak, melynek puszta ablaküregein mintha száz szomorú szemmel nézne át az ég kékje. E düledék már magában is elég regényes arra, hogy köréje a rege pókhálója szövődjék. A tatárdúlás idején egy csapat ájtatos apáczát üldözött itt a mongolok vad serege. A szüzek buzgó könyör- gésére csoda történt. A kis erdei kápolna, a melybe menekültek, velők együtt hirtelen elsülyedt a föld mélyébe. Helyén ma a „Szüzek sziklái" állanak. Ritka szerencséjű emberek állítólag többször hallották a most is alant lakó Norbert-szerzetű apáczák szent énekeit. Ilyenféle mondák és törté- netek Krakó környékén mindenütt hallhatók. Monda és történelem egyaránt hosszas háborúságokról, európai s kivált ázsiai népekkel való nagy küzdel- mekről, az összes keresztény országoknak óriás mongol és mohamedán hadak ellen való védekezéséről regél. Midőn XIII. Gergely pápasága idején lengyel követek mentek Rómába, hogy újonnan alapítandó templomaik számára szent ereklyéket kérjenek, állítólag azt mondta nekik a pápa : „Menjetek haza s vegyetek kezetekbe egy marék lengyel földet. Át meg át van az Krisztus védőinek vérétől áztatva". Ha a lengyel művelődéstörténelem emlékeit általában s kivált Krakó mivoltát érteni és méltányolni akarjuk, ilyen gondolatoktól áthatva kell e város felé közelednünk. Minthogy egészen sík területen fekszik a folyó partján, reggel felé rendesen áttetsző köd ezüst fátyolába van burkolva?