Seite - 8 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

8 városba jussunk, előbb át kell a régi erődítések maradványain haladnunk. Itt mindenekelőtt egy fehéres szürke darab falat és négy, téglából épült meg- barnult tornyot látunk ; balkéz felől áll a paszomántos-bástya. Ezután a Szent Flórián-kapu következik. Mint Csehországban Nepomuki Szent János, úgy Galicziában mindenfelé a tűzvész ellen védő Szent Flórián szobrait látni fába és kőbe vésve nyilvános tereken és útczasarkokon. Krakónak valaha hét kapuja volt, míg ma csak ez az egy áll. A mutatós, vaskos négyszögletű épület eredeti teteje már nincs meg; a jelenlegi a XVII. századból való, de már 1683-ban, mikor Sobieski III. János király Bécs fölszabadítására indultakor az itt álló Mária-kép előtt imádkozott, a kapunak egészen a mai alakja volt. Jobbra a kaputól két más torony látható: az egyik, a félkör-alakú, az asztalosczéhé volt s háborús időben ennek oltalmára volt bízva ; a másik, a nyolczszögletű pedig, az ácsoké. A hajdani kettős falnak, vízároknak, fölvonó hídaknak, bástyáknak és karósánczoknak ma már nyoma sincsen. A Flórián-kapuval szemben áll a XV. század végén épült barbakán. A Krakó régiségeinek méltatásában oly nagy érdemű Essenweinnek, a germán múzeum igazgató- jának magyarázata szerint „ez egy udvart kerítő kerek előépítmény, a mely külső erődítésül szolgált." A barbakánok arra valók voltak, hogy a támadóktól ostromolt város polgárai a falaik előtt megjelent ellenséget lövésekkel és kőhajításokkal lehetőleg távol tartsák a kapuktól. Az úgy nevezett „rondella" ma már kissé csonka és nem függ össze a Szent Flórián-kapuval, részben pedig a város mai színtje alá sülyedt. Mindazonáltal még ma is a város legérdekesebb látnivalói közé tartozik s a középkori erődítések egyik leg- nevezetesb és legritkább példaképe. Karcsú tornyocskái és lőrései nagyban emelik Krakó műveltségtörténeti és festői érdekességét. Még mielőtt a Flórián-kapun belépünk, figyelmünket egy, a régi falra támaszkodó épület ragadja meg, a mely azelőtt fegyvertárúi szolgált. Ma a Czartoryski herczegi család gyűjteményeinek egy része van benne elhelyezve. Több, mint egy évszázaddal ennekelőtte, a mikor a „Lengyelország" név még ott volt a térképeken, egy nemes, fenkölt lelkű és művészetkedvelő hölgy, Czartoryska Izabella herczegnő, régiségek, könyvek, képek, kézíratok, hazafias emlékek és mindenekelőtt Lengyelország történetére nézve fontos okiratok gyűjteményének alapját vetette meg. A falusi kastély, a melyben e kincseket őrizte, utóbb az oroszok birtokába került. Az 1830. évi fölkelés után, mely alatt a nagy fáradsággal gyűjtött tárgyak egy része elpusztúlt, vagy elkallódott, a herczegi családnak az országot el kellett hagynia. A mi