Seite - 14 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

14 válik ki. így a házak mind a múlt időkről regélnek annak, a ki kapuikon át szép előtornáczaikba vagy boltívekkel szegett udvaraikba bepillanthat. A legtöbb regélni valója azonban kétségtelenül a posztó-árúcsarno£nak (Sukiennice) van. Ez is Szemérmes Boleszláv 1257. évi szabadalmának az idejéből való. Eredetileg két sor boltból állott, utóbb azonban a város leg- sajátszerübben érdekes és jellemző épületeinek egyikévé lett. Húsz évvel ezelőtt kitatarozták s ma megint szép csúcsíves boltjái vannak, és jóllehet az építészet legkülönbözőbb korainak nyomai láthatók rajta, ezek a töredékek mégis mind olyan szerencsés összhangban vannak egymással, hogy az egész épület attikájával, fantasztikus faragott díszítményeivel, keresztfolyosóinak csúcsíves bolthajtásaival, Matejko rajzai után készült oszlopfőivel tökéletesen egymásba olvadó s teljesen sajátszerű krakói alkotásnak mutatkozik. A közép- részen végig egy hosszú, dongaboltozatú födött csarnok vonúl, a melynek mind a két oldalán az árúsok és vevők mozgalmától élénk és hangos boltok vannak. Itt régebben s még a közel múltban is különféle nagy ünnepélyeket tartottak, a melyek némelyikének még ma is él az emléke. Itt üdvözölték 1809-ben Poniatowski József herczeget, Napoleon hadseregének a vezérét ; legutóbb pedig 1880-ban, I. Ferencz József Ó Felsége látogatása alkalmával bálteremmé alakították át e csarnokot. Az épület első emeletén két művészeti intézet helyiségei vannak. Az egyik a régi és nagy érdemű művészeti egyesület; a másik, a fiatalabb, 1879-ben alakúit a Rómában élő világhírű Siemiradzki Henrik áldozókészségéből. A nemzeti múzeumban napról-napra gyarapodnak a múlt és jelen lengyel művészetnek emlékei. S habár a gyűj- temény ma még nem tartalmaz annyit, a mennyiből a lengyel festészet fejlődésének menetét, vagy akár csak mai virágzását is meglehetne ítélni: azért a műbarátnak mégis gazdag tanúiságot nyújtanak az itt kiállított képek és szobrok, faragott és vésett kövek, meg a közép- és a renaissance-kori lengyel szobrászatnak eredetiben vagy gipszöntvényekben látható alkotásai, valamint a rutén egyházi festészet művei. A posztó-árúcsarnok közelében egy torony emelkedik, az elpusztult városház utolsó maradványa. A terjedelmes épületek, melyek még századunk elején is mellette állottak, eltűntek, s eltűnt az a nagy mesterséggel szerkesz- tett középkori óra is, a melyből amaz idők divatja szerint minden óraütésre allegoriai alakok jöttek elő. A csúcsíves építésű torony, mely ma díszítményei- nek nagyobb részétől meg van fosztva és későbbi korból való tetővel van födve, szomorúan áll így magában s untalan az elmúlt szebb időkről látszik