Seite - 30 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

30 bemutatta. Vagy pedig nyugat felé tekintve, lelki szemei elé varázsolja azt a pillanatot, a mikor Kosciuszko Tádé a hona függetlenségeért vívandó utolsó harczra kivonulván, szent esküt fogad. Hogy mindezt magunk elé idézzük, nem is kell épen Krakó város szülöttének lennünk ; elég ehhez csak egy kis történelmi érzék is. Meg aztán azt az egyet jó lesz megjegyeznünk, hogy a ki valaha híres, ma azonban aláhanyatlott városokat igazságosan akar méltányolni s a múltjukkal legalább futólag meg kiván ismerkedni, annak minden jelenkori elfogultság nélkül és valamicskével behatóbban kell őket megszemlélnie. Tudnia kell ugyanis, hogy az alvó városok nappal többnyire hétköznapi és élettelen képe csak az est homályában elevenedik meg igazán, a mikor az ódon falak közé a régi kor hangulata s a múlt idők minden szép költészete hazajáró lélekként visszatér. Lemberg. Lemberg olyan távlat nélküli város, a melyet csak a magasból lehet áttekinteni. Épen nem uralkodik a körötte elterülő tágas vidék fölött, mint hajdan bevehetetlen erősség híre után gondolhatná az ember; épen nem tűnnek szembe már messziről várfalának büszke ormai és kihívó bástyatornyai, hanem inkább félénken meglapúlni s rejtekbe húzódni látszik az ellenséges hadak elől, a melyek oly sokszor vissza voltak kénytelenek vonúlni erős falai alól;, így búvik el meglehetős mély völgykatlanba Galicziának köröskörűi magas- latoktól övezett székvárosa. Bármely oldalról közeledik is az útas e városhoz, hirtelen és egészen váratlanúl csöppen mintegy beléje. A város épen nem festői helyzete s környékének meglehetős egyhangúsága is hozzájárúl, hogy az érkezőt annál jobban meglepje a minden átmenet és előkészület nélkül egyszerre előtte termő Lemberg, a melynek e sajátszerűségét még fokozza az, hogy még egészen a közelében sem sejthető tágas útezái és hatalmas tornyai mellett a sok szép kertje és sétatere is csak mintegy varázsütésre emelkedik ki a táj lehangoló környezetéből. Másik különössége Lembergnek az, hogy kertjeinek és külvárosi ligeteinek szinte idylli bájossága ép oly ellentétben áll a környéke sivárságával, a minő meglepő gyors felvirágzása, ha látszólag kedvezőtlen földrajzi helyzetével, és a milyen váratlan egészen korszerű fejlődése, ha történelmi emlékeivel állítjuk szembe. Az idegen, a ki csak rövid időt tölt falai közt, sőt még az itt lakó is, ha csupán fölszínesen tekinti, csak az egészen új, rohamosan föllendűlő, némely részében még lázasan