Seite - 38 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

38 A rutén városi templom, melynek Lembergben „oláh templom" a közönségesebb neve, mivel valaha csupán az oláh hoszpodárok bőkezű ado- mányai tették lehetővé a felépültét, teljes figyelmet érdemel. A krasowi terméskőből emelt, nemes egyszerűségű, de kőlábakkal erősen tagolt homlok- zat széles dór gerendamezejét olasz építője, a már említett Paolo Romano, klasszikus triglyphekkel díszítette, a melyek közé byzanti fölfogású jelképes egyházi ábrázolatokat szorított be. A homlokzat ugyan szerényen beilleszkedik az útcza ház-sorába, ellenben a szentélyzáradék s a mellette magasan kiemel- kedő torony szabadon tekint a bástyafalra. Ez az érdekes templom a szó teljes értelmében példázója a lembergi ruténség történetének és életének. Vessünk előbb egy pillantást a templom belsejébe, melynek ügyes beosztású egyetlen hajóját toszkániai pillérek tagolják, kupolája pedig elég sajátszerű csúcsíves bolthajtások fölé borúi. Innen a temetőbe lépünk, e rendkívül festői helyre, a hol egy keresztfolyosó és egy szobrászati díszítményekkel elborított kis kápolna van. Ez ugyan nem oly pazar ékítésű és jóval későbbi is, mint a lengyel Boim-féle kápolna, de némikép mégis ennek a párjául tekinthető. Az említett templomnak azonban a fő ékessége a mellette álló hatemeletes Korniakt-féle harangtorony, mely faragott terméskőből való épület nemesen és összhangzatosan van tagolva s merészen emelkedik a magasba. Építtetője a krétai Korniakt, kiről már föntebb szóltunk. A templomot környező házcsoport a templom kegyúrságát is gyakorló nemzeti-egyházi intézet tulaj- dona, a mely valamikor a rutének egyházi és nemzeti életének gócza és az orthodoxia erős mentsvára volt s csak 1708-ban szűnt meg, a mikor a római egyházzal való egyesülés egyebütt már mindenfelé rég megtörtént. Az egykori zsidóvárost s annak egy udvar hátúljában rejtőző zsina- gógáját (az „arany rózsátt-t), e sötét csúcsíves boltozatú épületet oldalvást hagyva, tovább megyünk a Ring-tér keleti felén s a Grodzicki-útczán áthaladva, melyben a csodálatos „Boldogasszony-házu, a Scholz Stenzel lembergi patrícius XVI. század végéről való hajdani árúháza áll, az örmény gyarmat, vagy a mint hivatalosan nevezték : „az örmény nemzet" város- részébe jutunk. Az örmények e vakútezája a legérdekesebbek egyike egész Lembergben, s mind máig megőrizte ódon jellegét; a sok átalakítás és újítás sem tudta róla letörölni régi rozsdás színezetét. Pompásan faragott ajtószemöldökök, kőfaragványokkal díszes kapubálványok, széles ivezetű pitvar-boltozatok, kovácsolt vasból való csinos rácsok, sajátszerű alakú családi czímerek s más efféle kötik le a járó-kelő figyelmét, de mindezek már