Seite - 44 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

44 teleppé fejlődjék. így egymásután Lemberg távolabb fekv^ kirándulóhelyei is mind közelébb kerülnek a középponthoz, sőt már majdnem a város övébe vannak foglalva. Első sorban említendő ezek közt a falusias csöndességű Pohulanka, mely a Kochanowski-útczában gyorsan épülő villák és házak sorai által már majdnem összeér a várossal. Ennek területe különben minden irányban nő s már-már kilép a szűk völgykatlanból, behatol a környékbeli erdőkbe, fölkúszik a szomszédos dombokra; s az egykor sivár magánosságban állott házak és nyaralók, melyek évekkel ez előtt még látszólag nagyon is messzire voltak a város széleitől, egyszer csak belé kerültek a legpezsgőbb életű útczák hálózatába. így járt a középponti pályaudvar is, mely még csak néhány évvel ez előtt is messze kivűl feküdt a városon, ma pedig már egészen belé van foglalva. Lemberg tehát nagy várossá fejlődött s azon az úton halad, hogy előkelővé is váljék s az összes korszerű községi intézményeket megszerezze magának. Az útczák forgalma igen élénk, számos bérkocsin kivűl villamos- és lóvasút is gondoskodik az egymástól távol fekvő városrészek közötti kényelmes közlekedésről; Lemberg különben a monarchia azon városainak egyike, a melyekben aránylag igen sok ló van s mindenkor híres volt arról, hogy a legszebb magánfogatai vannak. De mentül nagy városiasabbá válik, mentül zajosabbá nő útczáin a sürgés-forgás és tolongás, annál becsesebbekké lesznek sétaterei s valamikor oly feltűnően számos, de ma már, sajnos, ijesztőleg gyérülő magánkertjei. E zöld oázisok közt első helyen említendő a Schlossberg (Ferencz-József-hegy) magasan fekvő s gyalogosok és kocsik számára egyaránt alkalmas sétatere. A Schlossberg déli oldaláról Lemberget madártávlatból lehet áttekin- teni. Éjszak felől a szem téres síkságon kalandozik végig, a melyen a fák csoportjai közül kikandikáló falvak és majorok hullámzó vetésekkel s a messzeségbe vesző zöld ligetekkel váltakoznak. Ez .a lembergi campagna, mely a városi embernek szemét idylli békés kiességével gyönyörködteti és üdíti ma. Hej, be más képe volt hajdan, a mikor igen gyakran a fölfegyver- kezett polgár éber tekintete járta be, hogy vajon nem lát-e rajta porfelleget, a melyet a tatárok és kozákok patkói vertek föl ; vagy az ostromló ellenség kigyúladó tábori tüzeit kémlelte, a mely a XVII. század egyik lembergi költőjének szavaival szólva, oly gyakran riasztotta el e tájakról a békés földmívest és jóságos istennőjét, a „rémülten sápadozó Cerest."