Seite - 46 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

46 A vidék. A podoliai fensik. — A puszta ! . . . . Hufrá ! A puszta ! . . . . Önkény- telenül kitör belőlünk e kiáltás, melylyel hajdan a nagy világból dús zsákmánynyal megtérő lovascsapatok zeneszó mellett és lengő zászlók alatt bevonúlva, honi pusztáikat üdvözölték, ha a monarchiának Oroszországgal határos legéjszakkeletibb vidékein járunk-kelünk. Igen, a puszta ! . . . Ki írhatná le e végtelen, virágos síkság varázsát ? Ki fejezhetné ki azt az érzést, mely gyorsabb dobogásra indítja szívünket s mintegy szárnyat öltet velünk, ha lóháton nyári melegben az ottani ölnyi magas, illatos fűtengerbe benyargalunk ? A Fekete-tenger felől érkező enyhe szellő, mely arczunkat játszian legyintgeti és titokzatos zizegést kelt a közeli mocsár nádasában, régmúlt idők történeteit sugdossa fülünkbe. Bezzeg hajdan egészen más volt a puszta képe ! Ma már csak néhány csekély részlete van meg, minthogy a földmíves ekéje könyörtelenül kiírtja a bájos vadvirágokat, hogy a dús termésű gabona arany kalászainak csináljon termőhelyet. Az emberek is mások voltak régebben. Vér- és lángbetűkkel írott szörnyűséges történetük van e csöndes pusztáknak. Hja! ama „fekete útu, a czarny szlak közelében vagyunk itt, a melyen egykor évről-évre vad vérszomjas hadak szágúldoztak végig, hogy a nyugati műveltebb országokban raboljanak, gyújtogassanak és öldököljenek. Lengyelországnál sokkal mesz- szebbre azonban soha sem juthattak. A nyugati műveltségnek e védőbástyáját soha sem tudták elpusztítani. De mennyi vérbe került ez ! Az a sok sírhalom, melyet itt jártunkban találunk, csupa hősök porladó csontjait takaija, kik a haza védelmében kiomlott vérükkel tették termékenyebbé annak földjét . . . . De a szomorú múltra való visszaemlékezés ne zavarja lelkünkben a jelennek élvezetét. Jó kedvvel és fogékony lélekkel indúlunk keletnek, hogy ez érdekes útunk tapasztalatait egybegyűjtsük. Vessünk még egy pillantást a Ferencz-József-hegy tetejéről a kertjeinek üde zöld koszorújába foglalt fővárosra, Lemberg re, s aztán neki a pusztának ! Mielőtt azonban a város fölött uralkodó kies halomtól megválnánk, tájékozódjunk előbb annak távolabbi környékén, hogy útunk czélját szom- szédos vidékekkel vethessük egybe. S nem is kell szakértő geologusoknak lennünk, hogy kilátópontunkról Keleti-Galiczia három tájalakúlati elemét könnyen fölismerhessük.