Seite - 50 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

50 még életet kölcsönöz, az a kicsiny, fölötte kevéssel beérő s hideget, meleget, koplalást és súlyos terhet bámulatos egykedvűséggel tűrő mokány lovacskák fajtája, mely a ló büszke nevére alig érdemes ; továbbá pedig mindenekfölött a teremtésnek Galiczia földjén is koronája : a fehér inges paraszt, meg — last but not least — a hosszú kaftános, tincses lengyel zsidó. E négy alak Galicziában elválhatatlan egymástól. Zioczów közelében a vaspálya a lapályt elhagyva, mély bevágásokon át lassacskán a fensík vidékére hatol be. Mintegy 16 kilométernyire éjszaknak a pályától, miocaen dombok között fekszik Podhorce falu híres kastélyával, melyet 1637-ben Koniecpolski Szaniszló építtetett s melyben később egy ideig III. Sobieski János király lakott. A mély vasúti bevágásokon át, melyek az itt „opoka" nevű kréta- márgában haladnak, Tarnopolbz érünk s ott leszállunk a vonatról, hogy gyalog és kocsin folytassuk vándorlásunkat. A 26.000 lakosú városba lépve, galicziai Podolia. székhelyén vagyunk. A meglehetősen sivár (304 méternyi tengerszín fölötti magasságú) vidéket joggal nevezik galicziai Szibériának, mert a minden szélirány felé nyitott, semmiféle domblánczolattól nem védett fensík igazi szárazföldi éghajlatú. A szigorú téli hónapokban nem ritkán — 20 C° alá sülyed, a forró nyáriakban pedig elég gyakran -f- 30 C° fölé is emelkedik a hőmérő, a mihez még nagy szelek járúlnak, hogy annál kelle- metlenebbé tegyék az időjárást. A városban az ódon kastélyon, a mely most kaszárnyáúl szolgál, meg a szép plebánia-templomon kivűl, alig van valami érdekes látni való ; de vasárnapokon, kivált a Szent Anna-napi országos vásár alkalmával, elég élénk a város képe. E vásáron főkép lovak kerülnek eladásra, míg különben kivált a galicziai gabonakereskedésnek a fő piacza Tarnopol. A város legfőbb ékessége egy jókora (4 kilométer hosszú és 1 kilométer széles) tó, a legnagyobbak egyike egész Galicziában; ennek a tónak a déli partján áll az említett kastély. A számos kisebb-nagyobb tó, mely a podoliai fensíknak sajátszerű jelleget ad, jobbára természetes és nem mesterséges eredetű. A fensík összes vizei ugyanis mélyen kivájódott völgyekben folynak, melyek évezredek során át alakúltak, a miből könnyen megérthető, hogy az ilyen völgy az illető hely kőzetének kisebb-nagyobb keménységéhez és szilárdságához képest hol szélesebb, hol keskenyebb szabású. Minden olyan helyen, a hol az ily völgyek szűkebbre szorúlnak, a tó- és mocsárképződésre szolgál e körülmény alkalmúl, a mit egy-egy mesterségesen fölhányt kereszt- gát még csak elősegít, torlaszával magasbra emelvén a víz színét.