Seite - 52 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

52 A fensík magaslatán állva, csodálattal látjuk, hogy a sík szinte teljesen lakatlan, s akár egészen annak is tarthatnék, ha a megmunkált földek az ember közellétét el nem árulnák. Valósággal kézzel épített falként mered elénk a völgyoldal. Legalul vörösbarna talpréteg, e fölött keskeny, zöldes, majd világos szürke, végűi pedig fehér szalag következik, valamennyi szép szabályos, egyközű vonalak- ban egymás fölött. A geologus megmagyarázza, hogy a folyó átfűrészelte a vízszintes fekvésű rétegeket s így elénk tárta a fensík földtani szerkezetét. A legmélyebb lerakódások őskori vöröses homokkőből, az ú. n. trembowlai kőből állanak, a mely egész Keleti-Galicziát kitűnő lépcső- és kövezet- anyaggal látja el. Ezek a felső krétaképződmény zöldes homokjának és világos szürke márgájának a fekű-rétegei, a melyekre végűi a miocaen-kor homok- és mészkövei következnek, lezárván a tenger lerakódásainak réteg- sorát. Fölöttük a már említett sárgás lősz-tömegek sorakoznak, melyek mái- egészen belenyúlnak a helyenként igen vastag televényföldbe, melyet „fekete föld"-nek (lengyelül czarnoziem) is hívnak. Csodálatos az ilyen vöígyrészek aránytalan szabása, a mennyiben a keleti partjuk rendesen meredek, majdnem merőleges, jóformán minden növényzet nélküli kopár, a nyugati ellenben szelíd hajlású s nagy lősz-tömegekkel borított. A kis Mikulince mezővároskában egy XVI. századbeli várkastély elég jó karban lévő romjai említendők, mely a törökök, tatárok és kozákok ellen gyakori hősies védekezése által lett híressé. Innen csakhamar a Gniezna patak mentén kiesen fekvő Trembouila kerületi székhelyre jutunk. A Gniezna-völgy mélyéből a hatalmas falakban tornyosúló vörös devoni homokkőtelep tetején egy festői szépségű várkastély romjaihoz száll fel tekintetünk. A külső fal- kerítés, meg a nagy bástyák még elég épek s néma tanúi ama véres nagy időknek, a melyekben ez erősségnek nevezetes szerepe volt. A kastély helye nemcsak hadászati szempontból van szerencsésen megválasztva, hanem tájképileg is igen festői. Előre nyúló hegy nyelven áll, mely csak egy oldalán függ össze a fensíkkal, a többin ellenben a Gniezna patak félhold alakú völgye és a Peczenija-patak szakadéka választja el tőle félszigetszerűen. A különös érdekességű kastély düledező, mohlepte falának tetejéről tekintetünk messze keletre kalandozik, nem igen találva nyugtot a fátlan fensíkon. A könnyű szellőtől lengetett arany kalászos vetések hullámzása tetszetős ellentéte a sötét erdőségnek, mely innen nyugatra egészen közel kezdődik. A lábunk alatt elterülő nyájas városka, a mély vörös devoni szakadékok, a melyek