Seite - 55 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

55 cserje növésű meggy-, csenevész cseresznye-, galagonya- meg bodza-bokrok, de mégis adnak árnyékot, a mely ugyancsak jól esik eltikkadt testünknek. Számos méhkas áll a bokrok alatt és az agyagfal mellett, s a szorgalmas állatkák sürgölődve hordják be a hímport a virágokról, a melyek ép teljes díszükben nyiladoznak. Egy tisztes öreg paraszt, igazi példaképe a galicziai méhésznek, alázatosan köszön és nyájasan meghí bennünket szerény házikó- jába. Vendégszerető, beszédes és világlátott ember, a ki 18 esztendőt szolgált ki a katonaságnál; részt vett az olaszországi hadjáratban; Bécsben is volt helyőrségen, sőt a császár O Felsége is kitűntette egyszer meg- A podoliai fensík a Nizniów melletti Kutyska környékén. szólítással ! Most, hogy elöregedett, a pusztát és a méhécskeit tekinti egész világának. Tejet, barna kenyeret, sajtot és mézet tesz elénk az asztalra és fáradhatatlan a szíves kinálgatásban. Ez egyszerű étkezés után leheveredünk a fűre egy bodzabokor árnyé- kában. Tekintetünk végig kalandozik a békés síkságon és mohón szívjuk magunkba a szomszédos kert javában virágzó tatárkájának édes illatát. A méhek egyhangú döngicsélése lágyan zsongó altató dallá válik, a mely kellemes, félig éber, félig alvó állapotba ejt bennünket. De csakugyan álom-e ez, vagy valóság? Nem messze a kerttől, mindjárt a tatárka mögött, kis barnavörös állatkák jelennek meg, a melyek mulatságos mozdúlatokkal és eleven ugrándozással űzik játékukat. Felszökkenünk, s ime, az állatkák nyomban eltűnnek; minthogy azonban e közben tudásvágyunk legyőzte az