Seite - 59 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

59 Tovább délnek haladva, körülbelül két óra alatt a kies környékű Jaztowiec mezővárosba érünk. Az Olchowiec patak, a Strypa egy mellékága mellett áll, a mely szintén feltűnően mutatja a podoliai folyók déli egyenes vonalú irányát. Meredek partján festői romjai emelkednek annak a XV. szá- zadban épült, hajdan hatalmas várkastélynak, a mely hosszú időn át kiváló szerepű volt a törökök, tatárok és kozákok berohanásai ellen. Nevezetes az a közelben lévő palota is, melyet az utolsó lengyel király atyja építtetett, most pedig az Orsolya-szűzek leánynevelő intézete van benne. A fensík fölszínén egy oly jelenség tűnik szemünkbe, a mely ugyan ennek a vidéknek is, még inkább azonban a Dnieszter jobb partján tovább délre lévő területnek a képét jellemzi egészen sajátszerűen. Számos, igen szabályos, tölcséralakú mélyedés az, a melyek igen meredek falúak s helylyel- közzel meg-megszakítják a mívelt földeket. Az ily tölcséreknek, a melyeknek ' a legnagyobb átmérője 20 és egynéhány, sőt némelyiknek 50-nél is több méter, a mélysége pedig 5—30 méter közt váltakozik, — a .talaj földtani alakúlatában keresendő az okuk. A lősz alatt ugyanis itt mindjárt a myocaen- alakúlat rétegei vannak, a melyekben számos gipsz tuskó találkozik. Minthogy pedig a gipsz a vízben könnyen olvad, e tuskók némelyikét az esővíz egészen kimossa. így aztán üregek támadnak, a melyekbe a lősz a rajta lévő televény- földdel együtt tölcsért alkotva, besüpped. A földmíves e horpadásokat nem örömest látja, mert az ilyenek megannyi hasznavehetetlen terűlettel csökkentik a mívelhető földjét. A Podolia e részén gyakori gipsz barlangok, a milyenek között a legnagyobb a Szereth folyó melletti Bilczénél lévő, melyben több kilométernyi folyosók húzódnak, — szintén ugyanilyen okból keletkeztek. E barlangok az elmúlt századok során elég gyakran búvóhelyekűl szolgáltak a barbárok berohanásai elől menekülő parasztságnak. Beremiany községen áthaladván, még csak pár lépést teszünk tovább, s önkénytelen a bámúlat fölkiáltása röppen el ajkunkról. Száz méternél maga- sabb, sziklás szakadék szélén állunk, a melynek a mélyén a hatalmas Dnieszter folyó zöldes hullámai sietnek a Fekete-tenger felé. Egy pillantással áttekintjük nagyszerű völgyének jókora részét, a mely hol canon-szerű, hol pedig — a kanyarúlatoknál — a domború parton magas meredek falakkal, a homorún ellenben eleinte lapos, lejebb pedig lépcsőzetesen emelkedő félszigeteket alkot. Majdnem mindenütt erdő és bozót borítja a völgyet és a nem túlságosan meredek lejtőket. A Strypa torkolatánál pedig valóságos dombvidékre szakgatta szét a fensíkot a felszínéről lemosott és halmokká torlódott hordalék. 8*