Seite - 60 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

60 A jobb parton a messze távolba kalandozik tekintetünk s bejárja a Pokutiának kukoriczában bővelkedő áldott vidékét, majd pedig a Kárpátok keskeny, sötétkék bástyázata ötlik szemünkbe, a mely kecses csipkés szegélyű felhőként zárja be a nyugati égen a tájképet. Micsoda gyönyörű látvány! S minő élet e képen! Magasan a fejünk fölött a fehér farkú réti sas ringatódzik kiterjesztett szárnyain, a kaczagó sirályok csapatjai buknak le fejjel a völgy mélyébe, a nehézkes pelikán, a melyet honi láposairól a véletlen vetett ide, kíváncsian nézgéli a neki szokatlan sziklákat, majd meg irigységgel szemléli az épen egy nagy harcsát üldöző halászokat. A Fekete-tenger felé evező tutajosok újjongó üdvözletet küldenek át hozzánk, a melyre köszöntve vála- szolunk, s egy ideig még szemmel tartjuk őket, míg a vörös fal valamely hajlásánál el nem tűnnek előlünk. Vörös, zöld és megint vörös az uralkodó szín. Mert a növényzeten kivűl itt keleti Podoliában a devoni rétegek miatt minden vörös színt mutat. Vörösek a völgyfalak, a bevágások, sőt az országútak pora is; innen ered, úgy látszik, a podoliai hely- és dűlőnevekben oly gyakori „vörös" (lengyelül czerwony) jelző, a mely különben népnevekben is előkerül, mint pl. a „vörös oroszok" elnevezésében. így haladunk elmélkedve a szép folyó mentén. Szülőhelyét, az erdős Kárpátokat elhagyván, Mikoiajów városkánál jut a fensík közelébe s ennek hosszú ideig a délnyugati határvonala, míg Nizniównál egészen rá nem lép. Innentől kezdve nem is gyarapodik többé a Kárpátoknak egy vízerével sem, minthogy a hegység illető része már a Duna vízvidékéhez (Pruth, Czeremosz) tartozik, s most már csak a fönt említett jellemző fensíki és pusztai folyók ömlenek belé a balpartja felől: Itt már nagyszerű vízvájta völgyben hömpölyög, a melynek meredek falai helyenként 150 méternél is magasabbak. Színtjének abszolút magassága Halicz alatt (a melytől Galiczia a nevét kapta), Nizniów- nál, a hol tulajdonképeni fensíki folyóvá lesz, 192 méter, Okopyx\d\, az orosz határon pedig, a hol Galicziát elhagyja, 107 méter; ha e mellett számba veszszük, hogy a folyó e két pont közé eső részének a hoszsza 228 kilo- méter : közepes esése kilométerenként 0*373 méternyinek tűnik ki. A podoliai folyamvölgyben való vándorlás úgy földtani, mint földrajzi szempontból egyaránt fölötte tanúlságos. Itt egészen eltűnik a táj fensík jellege, s az ember akár a Kárpátok valamely bérezés vidékére képzelheti magát, mert csupa kies, erdős domb és meredek szikla veszi körűi minden oldalról. Nem csoda, ha e vonzó, rejtett hegyüregek az e vidéken valaha tanyá-