Seite - 61 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

61 zott őslakóknak is kedvelt búvóhelyeik valának évezredekkel ezelőtt. Számos aknasír, a napisten tiszteletének szánt oltár és halom (tumulus), kő és bronz eszközök és ékszerek hálás anyaggal kecsegtetik itt az őstörténelmi kutatást. De a nemes vadászmesterség gyakorlóit is vonzhatják ez erdős és bozótos víz- mosta szakadékok, mert vaddisznó, őz, róka és télen át nyúl is van itt bővében. Galiczia zord éghajlata nem a legjobb hírben áll, s így kivált e tekin- tetben esik jól az utasnak, ha Podolia e részében egészen más állapotokat talál, mint a minőkre el volt készülve. Itt kerülnek legelőször a szemünk elé kisebb szőlőültetvények, a városi kertekben és a nagybirtokosok falusi jószá- A schodnicai petróleum-telepek a Kárpátokban. gain pedig nemes őszi és kajszin baraczk s egyéb finomabb gyümölcsfajok is teremnek. Hogy mindenféle zöldség és kapásnövény is pompásan tenyészik itt, azt tán mondanunk sem kell. Egy kis hajózás a vízen lefelé szintén bele tartozik podoliai kirándu- lásunkba. Sajnos, hogy e czélra nem használhatunk gőzhajót, minthogy a Dnieszteren még egészen kezdetleges a hajózás. így hát be kell érnünk egy tutajjal, ha nem inkább a kis paraszt-ladikot választjuk, a mely egy darab kivájt fatörzsből van s egészen olyan, mint az indiánok csónakai. A nagy kanyarúlat után egy meredek erdős oldalú mély víz vájta völgybe jutunk. A folyó medre itt oly keskeny, hogy árvíz idején alig lehet a partján végig menni. Utcieczko mezővárosnál látjuk meg legelőször a vörös devoni kőzet fekűjében galicziai Podolia legmélyebb rétegű alakúlatait,