Seite - 62 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

62 a zöldes-szürke agyagpalákat és sötét színű mészköveket, melyekben számos felső-silurkori kövület van. A képződmény e változta okozza, hogy a part- falak ezentúl, tovább keletnek többé nem vörös, hanem sötét színűek. A jobb parton kezdődik az ú. n. Pokutia , a mely név azonban sem nem valami külön földtani, sem nem földrajzi, avagy néprajzi terűletet jelöl, hanem csupán Galiczia déli részét értik rajta. így beszélnek pokutiai Kárpá- tokról, a pokutiai Kárpát alatti síkságról s végűi pokutiai fensíkról is, a mely azonban nem egyéb, mint Podolia egy része. Horodenka kerületi székvárosba egy kis kirándúlást téve, alkalmunk nyílik ennek a fában szűkölködő, hullámos talajú vidékével megismerkednünk, a melynek talaja igen bő termésű. Minthogy a fűtőanyag itt vajmi kevés és drága, a parasztok tőzeggel, vagyis tehénganéjból és szecskából kevert lepé- nyekkel tüzelnek, a minők nagy számban láthatók a parasztházak falaira és kerítéseire tapasztva, hogy ott a napon száradjanak. Itt kezdődik a kukoricza- termő vidék is. Mérföldekre terjednek a kukoriczaföldek, a melyek termése a lakosságnak fő tápláléka. Ezek a földek kellemes változatosságúvá teszik a fában szegény vidéket, mely nélkülök egészen puszta lenne. A háztetők padlásán és ereszén mindenütt a legjava kukoriczacsöyek függnek, a melyeket a jövő évi vetésre válogatnak ki a gazdák. Ezekkel együtt szárad még ugyanott mindenféle gyógyfű, a paraszt egész házi patikája. A nagybirtokosság is leginkább kukoriczát vet e vidéken, de mellette burgonyát is ültet, ha szesz- gyár van a közelben. Horodenka városából, a melynek nevezetes a már említett Kaniowski starostától épített szép bárok temploma, Zaleszczyki környékére s megint a Dnieszter folyóhoz kerülünk vissza. E helység, a hol szép gyümölcsös kerteket és kisebb szőlő-ültetvényeket látunk, igen kiesen fekszik a Dnieszter- nek egy kígyódzó kanyarúlatánál lévő, lépcsőzetesen emelkedő földnyelven. A szemben álló bukovinai part meredek falán a podoliai kőzetalakúlatok szabályszerű sorozatban látszanak. Mintegy 32 kilométernyire Zaleszczykitól éjszakra, a Szereth folyó partján van a kis Ulaszkoivce falu, mely júliusi nagy vásárairól nevezetes. A galicziai vasutak kiépülte óta ugyan a júliusi vásár sokat veszített fontos- ságából, de régente — kivált néprajzi tekintetben — igazán elsőrendű látványosság volt. Európai kereskedők mellett Ázsia legtávolibb részeiből ide sereglett, festői öltözetű embereket lehetett itt látni. De azért még ma is nevezetes piacza e vásár a gabona-, gyapjú- és szeszkereskedésnek.