Seite - 65 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

65 pedig Rozwadów helységnél a Dnieszter folyóhoz érünk. Dübörögve halad át a vonat a vas hídon, kíváncsian tekintünk ki, de csalódottan kiáltunk föl. Ugyanaz a hatalmas folyam volna előttünk, melyet távolabb, keleten láttunk? Most, igaz, csekély kis folyócska; de még sem jó neki hinni. Minden áradáskor elönti az egész vidéket, s még most, a száraz évszakban is számos tócsát és vizes rétet látunk, a melyek arra mutatnak, hogy itt rendkívül nagy az árterület. Mintegy 120.000 hektárnyi föld áll itt évenként többször is víz alatt, a minek csak a vadászember örül, mert e tócsák és mocsarak csak úgy hemzsegnek a sok vadkacsától és szalonkától ; a gazda ellenben annál kevésbbé szereti. A podoliai fensík, melynek déli, meredek széle a Dnieszter balpartját alkotja, lassanként elmarad mögöttünk, és egy újabb földtani és tájképi jelenség tűnik föl szemünk előtt. Ez a Kárpát-alji síkság, melynek meg- lehetős terméketlen talaja alluvialis termékekből, főkép a hegyi folyók kavics- hordalékából áll. A dél felé nyíló kilátás igazán gyönyörű. Nagy sötét erdőségek jelölik a síkságról a hegyvidékre való átmenetet; a szép átlátszó Stryj folyó kék szalagként kígyódzik a tájon át; messzebb délre azok a diluviális folyam- lépcsőzetek emelkednek, melyek az egykori medreket jelölik, míg egészen a háttérben a Kárpátoknak helyenként az erdőtenyészet övén túl emelkedő, gyöngéden csipkézett, szép lánczolata húzódik, a mely elé kisebb só-agyag- dombok sorakoznak. A csinos Stryj városban, a magyar-galicziai és az átkelő vasút góczpontján, nem tartózkodunk hosszasabban, minthogy erősen vonz bennünket a vágy a szép szabad természet felé. A vaspálya a városon kivűl délnyugatnak kanyarodik. Egyre világosab- ban tűnik föl a hegység, az előbb álló lánczok mind magasbra emelkednek, lassanként egészen elfödik a mögöttük levőket. Nem sokára már meglátszanak a Paraszka-Zefemin hegylánczolat legmagasb részeinek erdei és havasi legelői. A folyónak mindkét partján sűrű erdők terűinek az előhegyekig. Épen előttünk a Lisowice állami uradalom óriási erdei sötétlenek, melyek vad- állományukról híresek. A patakok árkaiban és a folyó partjain a só-agyag- képződmény rétegei láthatók. Lubience állomás mögött, a Stryj folyónak mindkét partja emelkedik lassanként. Lépésről-lépésre szebbül a vidék. Meredek sziklák magaslanak várromokhoz hasonlóan a tiszta vizű folyam fölött ; sötét fenyvesek váltakoz- nak derűsen mosolygó rétekkel, melyeken tajtékzó patakok morajlanak át. G. 9