Seite - 69 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

69 Az eredetileg vízszíntes lerakodású tengeri üledékeket a földkéreg összehúzó- dása ránezokba gyűrte, mi által nagy nyergekké és medenczékké tolúltak. A mozgásban levő tömegek megtorlódtak a podoliai fensík szilárd, kristályos őskőzetén, és ekként a legtöbb türemlés a tolóerők továbbtartó hatása következtében éjszak felé vetődött. A rétegek földtani kora és kőzettani szerkezete csekély változatosságot mutat. Ugyanaz a „bécsi homokkő" vagy „Flyschu, melyet a Bécs melletti Kahlenbergen és Leopoldsbergen látunk. Korát tekintve, részint a felső krétakorszakhoz, részint a régi harmadkorhoz tartozik. Homokköveken kivűl azonban más sziklanemeket, főként agyagpalát és márgát is látunk. A kőzet- tani szerkezet már a tájkép alakúlatában is föltetszik, mivel természetes, hogy a könnyen lehámló palák nem alkotnak magas csúcsokat. Erre mindenekfölött a legfiatalabb kárpáti sziklanem, a tömör, úgy nevezett „Magura-homokkő" alkalmas, melynek a magyar határon vannak a legmagasabb lánczolatai. E mellett még a vaskos „Jamna-homokkő" (a felső krétakorszaki és a régibb harmadkori tenger lerakodása) említendő, mely sziklák és nagyobb hegy- tömegek alkotására igen alkalmas. Fő lánczolata az előhegyek. közelében húzódik, miért is mindjárt a hegység kezdeténél magas lánczolatokat látunk, és csak ezek után következnek az ifjabb agyagpalából és keskeny rétegű homokkövekből képződött vonúlatok, míg végre a galicziai és magyar víz- választónál a hatalmas oligocaen Magura-homokkő meredek gerinczekben és zord sziklacsúcsokban szökik 1.700—2.000 méternyi magasságba. r Erczekben a galicziai Kárpátok igen szegények. Rosz agyag-vasköveken kivűl, melyeknek vastartalma oly csekély, hogy kiaknázásra nem is érdemesek, egyáltalán nincs bennük érez. Ellenben kőolaj, a nevezetes galicziai petroleum- ipar természetes alapja, mindenütt bőven található. Rendesen bizonyos rétegek és alakúlatok sajátja; legnagyobb bőségben az eocaen rétegekben a szivacsos homokköveket és a hegyek hasadékait s üregeit tölti be. Mindjárt a közeli Schodnicá ban is van egy telepe. Hogy ide jussunk, a Stryj folyó mentén PodhorodcAyt, innen pedig Urycz község előtt elhaladva, vadon erdős, majdnem úttalan vidéken át kell hatolnunk. Ez alkalommal nem mulasztjuk el megtekinteni a nevezetes, útazóktól gyakran látogatott uryczi sziklákat sem. Rövid gyalogút után a hegyhasadékból kikerülve, hirtelen elénk bukkannak az óriási homokkő sziklák, melyeknek mohlepte szürke tetői magasan kiemelkednek a zöld fenyvesből. Számos nyomát látni rajtuk annak, hogy valamikor laktak bennük és termé-