Seite - 70 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

70 szetes erősségül szolgáltak. Látunk itt kőbe vájt termeket, víztartókat és lépcsőket, sőt falrészeket is, melyekkel az amúgy is erős természetes várat még bevehetetlenebbé igyekeztek tenni, lábunk alatt pedig földalatti folyosók tompa visszhangja dobban meg. Megkopott, jobbára olvashatatlan fölíratok valami szerencsétlenségre, döghalálra és Ínségre látszanak czélozni. Synowódzkótól két órányira Bubniszcze község közelében is hasonló sziklatömeg van, a melyben szintén látni kifaragott termeket, víztartókat, stb. Földtani tekintet- ben e sziklák a vaskos padozatú tömör Jamna-homokkő azon övéhöz tartoznak, a mely rétegeinek roppant vastagsága és az elmállás iránti ellenállása miatt mindenütt igen alkalmasnak mutatkozik a sziklaképződésre. Néhány órai fárasztó gyalogolás után az őserdőből hirtelen egy nyílt völgybe érünk, a hol csodálatos kép tárúl elénk. A vadon erdőség közepette, száz meg száz fúrótorony egész kis várossá sorakozik, számos gépházból sűrű gőz- és füstfelhők gomolyognak, s nyüzsgő hangyabolyként sürög mindenfelé a sok munkás. A kovácsműhelyekben csattog a pőröly, az aknákban csikorog a fúrógép és tompán ütődik a véső a kemény kőzetbe. Időről-időre a gőz-síp éles füttyje hallatszik, vagy a torony tetején ülő munkás vontatott kiáltása, a ki a fúrórudnak le- vagy fölcsavarásán szorgoskodik. A kész aknából sivítva tódúl ki a gáz és sötétzöld sűrű kőolaj bugyog elő, melyet nagy tartókba gyűjtenek. Mindenütt élet és szüntelen sürgés-forgás; szinte azt hihetné az ember, hogy valami tündéri hatalom hirtelen Pennsylvániába vagy Ohióba varázsolta át. Folytatjuk útunkat a Kárpátok belvidéke felé. A vaspálya egész a magyar határig az Opor folyó kies haránt völgyében halad. Mindjárt Synowódzko mögött gyönyörű parkhoz hasonló tölgyesen át haladunk, azután pedig szakadékszerű szűk völgyön keresztül Skole mezőváros felé visz útunk. Mindenfelől erdős hegyoldalak mosolyognak ránk, s csupán a már említett Paraszka-Zelemin hegyláncz legmagasb csúcsai emelkednek ki világosabb ragyogású sárgás-zöld havasi rétjeikkel a sötétzöld erdőség fölé. Lábunk alatt zuhatagokban tajtékzik lefelé az Opor kristálytiszta vize, s erőszakosan tör magának útat a kemény kőzeten keresztül. A havasi rétekkel határos magasabb erdőrészekben tavaszszal dürög a siket- és a nyirfajd, alább pedig mindenfelé bővében van a császármadár. A sűrűség sötétjében a garázda farkas és az otromba medve rejtőzik, a fákon pedig itt-ott a szép, de vér- szomjas hiúz leselkedik. Gyönyörű szarvasok is kerülnek itt puska elé, és a Kárpátok egyik legnagyobb vadja, az egészen gyantával és fenyűlevelekkel