Seite - 72 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

72 A Czarnahora. — A galicziai hegylánczolat képe nem lenne teljes, ha nem említenök meg a pokutiai hegyeket is, mindenekelőtt a galicziai Keleti Kárpátok királynőjét, a felséges Czarnahorát. A stryj-stanislaui vaspályán haladva, annak e vonalrészén mindenütt a sóagyag-képződmény területén a hegységgel egyirányban utazunk. A szelíd hajlású erdős sóagyaghalmok a Dnieszter Kárpát-vidéki mellékfolyóinak alluvialis völgyeivel váltakoznak egész útunkon, a melyen a bennünket folyton kisérő hegylánczok előtt számos kisebb-nagyobb helység tarkítja a kies tájképeket. A vaspálya maga is igen érdekes a nagy számú akadályok miatt, melyeket itt a műszaki tudománynak le kellett győznie. Merész kanyarúlatok, szédítő magasban lebegő hidak és pályaívek, a földcsuszamlást föltartóztató szerkezetek, stb. nagyon lebilincselik a közönséges útazó figyelmét is. A morszyni lápfürdők, majd Bolechów, Dolina és Kalusz sóbánya- városok előtt elhaladva, Stanislau felé sietünk, melynek környékén átkelünk a Dnieszter legkeletibb mellékfolyóin, a fekete és az arany Bystrzycáw. A körülbelül 23.000 lakosú virágzó Stanislau várost csak a XVII. században alapította Potocki András krakói várparancsnok. Csak távolból intenek felénk a városház és a számos templom tornyai, s csakhamar ismét eltűnnek, a mint gőzparipánk tova robog délkeletnek a lemberg-czernovitzi vaspályán. Ottynia mögött átkelünk a Dnieszter és a Duna vízválasztóján, s néhány pillanat múlva elénk tárúl a Pruth folyó gyönyörű vidéke, itteni szójárás szerint a „tejjel-mézzel folyó Pokutia". Délen szép alakzatú csúcsok emelkednek ki a hatalmas hegylánczolatból, melynek sötét alapján itt-ott hómezők csillognak. A pisztrángban bővelkedő Pruth folyó termékeny völgye jól ápolt kerthez hasonló, melynek kövér kukoricza-földjei, dohányültetvényei és lombos diófái már enyhébb éghajlatra mutatnak. Számos falu, kastélyszerű urasági lakok és százados fákkal ékes díszkertek élénkítik a szép képet. E helységek között trónol Pokutia fővárosa, a munkás és jómódú Kalomea , melynek gyárkéményei az itt virágzó ipar- ágak tanúi. Az erős petroleumszag már messziről elárúlja ez ásványolajnak sloboda-rungurskai híres telepét, a hol e becses anyagnak már sok millió métermázsája került ki a föld alól. A 30.000 lakosú város igen régi, mert már a XIII. században alapította Kálmán halicsi herczeg (II. András magyar király fia). A többi kelet-galicziai helységekhez hasonlag Kofomea is sokat szenvedett a törökök, tatárok és oláhok dúlásaitól. Mai napság e város nevezetes piacza a marha-, gabona-,