Seite - 76 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

76 terűleteken tenyészik. Ez a havasi legelők igazi vidéke, mert a még ennél is magasbra nyúló csúcsok már vagy egész kopaszon, vagy moh- és zuzmólepte sziklákban merednek ég felé. Gyönyörű növényzeten legeltetjük szemeinket. A piros havasi rózsa (rhododendron), a fehér azalea, a tarka gyűszűvirág, az árnika, a kökörcsin és gerely, a legkülönfélébb kankalinok, kőtörők (vajfűvek) ezrével lepik el a gyepet. Vígan haladunk fölfelé a meredek, de eléggé járható ösvényen s nem sokára a törpefenyű vidékét is magunk, mögött hagyjuk. Fölebb már mind ritkábbak a magasabb rendű növények, s helyüket a mohok és zuzmók foglalják el. Végre elérjük a néhány négyszög- ölnyi széles, tehát kényelmes állóhelyet adó csúcsot, a melyről kedvünkre élvezhetjük a köröskörűi kínálkozó gyönyörű kilátást. Mindenekelőtt azonban maga a Czarnahora érdekel bennünket, és egyelőre e hegységben igyekszünk tájékozódni. A Czarnahora (Fekete-hegy) a kelet-galicziai Kárpátok legmagasabb lánczolata, mely 20 kilométer hosszaságban húzódik éjszaknyugatról dél- keletnek, s gerinczéből számos szép alakú csúcs emelkedik ki. A nyugati szélén álló Howerla, melyen épen fönt vagyunk, legmagasabb, azután követ- kezik a Dancerz (1.822 méter), Turkuí (1.935 méter), a sziklás Szpyci (1.866 méter), a Gutin Tomnatek (2.018 méter), a Munczel (2.002 méter) és végűi a kúpalakú, köves Pip Iwan (2.026 méter). E hegyláncz éjszakkeleti lejtőjéről számos forrása fakad a Pruth és a Czeremosz folyónak. Feltűnő jelenség, hogy a forrásvidékek színkörszerű alakja, melyet az imént a Pruth bölcsőjénél láttunk, itt többször is ismétlődik, s e szerint a Czarnahora jellemző tájrajzi sajátságai közé tartozik. így a Szpyci csúcsoktól nyugatra az úgy nevezett Rebra (bordák) táblaalakú függőleges szikláinak csoportja emelkedik, a Munczel lábánál pedig újból ismétlődik az egész szikla-színkör. Különösen érdekes a vadregényes Kizie ufohy és a Dzembronia patak forrásvidéke. Az ilyen forrásmedenczékben a hó néha évekig is megmarad, s fehér mezői meg a köztük csillogó kék tavacskák nagyon növelik a vidék szépségét. A már említetteken kivűl még nagy számú csúcsot és hegylánczot látunk, melyek hullámzó tengerhez hasonlók. A magyarországi oldalon a nagyszerű Pietros ragadja meg figyelmünket, délkeleten pedig még maga- sabb hegység, a Rodnai havasok látszanak a messze távolban. Említenünk sem kell, hogy az éjszak felé húzódó előhegyekre, a pokutiai síkságra egész Stanislauig és a Podoliára nyíló kilátás szintén nagyszerű.