Seite - 78 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

78 Vissza felé más útat választunk, hogy a Pruth folyó mentén kies vidéken át haladó stanislau-woronienkai vaspályával is megismerkedjünk. Utunk rengeteg őserdőn át vezet. Korán reggel hagyjuk el a források színkör- alakú szülőhelyét; lovacskáink, a mennyire a göröngyös út engedi, vígan koezognak lefelé, s mégis majdnem egy egész napba telik, míg Worochta helységnél az erdőből kikerülünk. Órákhosszat megyünk az óriási fényűk félhomályában, melyeknek vastag gallyai közt alig szűrődik át az ég kékje; órákig tart körülöttünk a sötét sűrűség, mely olyan mély, akár csak az amerikai őserdőkben. Worochta állomásnál a vadonból hirtelen az emberi művelődés körébe, a vaspályához jutunk, a mely déli irányban, hidakon és pályaíveken haladva kígyódzik föl a meredeken, és 836 méternyi magasságban 1.216 méter hosszú alagúttal szeli át a határgerinczet. A szűk erdős völgyön keresztül Tartarów előtt elrobogva, a kis Mikuliczyn hegyi község felé száguld a vonat. Ez és a következő Dora-Jaremcze állomás közt van az egész vonal leg- remekebb része. 224 méter hosszú alagúton haladunk át, s a tömeges Jamna- homokkő vidékére jutunk, a mely itt mutatkozik legjellemzőbb kifejlettségében s az itteni Jamna helységtől kapta a nevét. Kisebb-nagyobb sziklatömbök egész tengere borítja a lejtőket, mint valami lezuhanása közben megdermedt lavina. A fejünk fölé magasló szürke sziklaóriások minden pillanatban agyon- zúzással látszanak bennünket fenyegetni ; lábunk alatt tajtékozva rohan zuha- tagról zuhatagra mohlepte kőtuskók közt a szép folyó. Még egy alagút, s azután a Kapliwiec fátyollá porladó szép vízesése előtt állunk, mely függő- leges falról zuhog alá. Dora-Jaremcze állomás előtt főképen két dolog köti le figyelmünket : egy természetes és egy emberi remek alkotás, a Pruth esése és a folyón átkelő híd, melyek mindegyike ritkítja párját az egész világon. A híd 28 méter magas és 65 méter széles egyetlen ívvel köti össze a két partot. Delatyn állomáson túl az előhegyek közé és azután nem sokára a Fekete Bisztrzicza völgyébe jutunk, a hol érdekes kirándúlásunk Stanislaunál véget ér. A galicziai Beszkideken át Bialába. — Podgórzét , Krakó testvér- városát elhagyjuk és a cs. kir. galicziai átkelő-vasúton délnek megyünk, hogy a Nyugati Beszkideknek tájképileg érdekes és iparáról nevezetes vidékét legalább sebtében meglátogassuk. Már néhány kilométerrel a város mögött a sóagyag alkotta kies domb- vidékre érünk, azután áthaladunk a kéntelepeiről híres kis Swoszowice