Seite - 79 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

79 községen, a melynek bányáiban azonban a beömlött sok víz miatt nem régiben abba kellett hagyni a munkát. Élvezettel szemléljük a jobb felől elterülő Visztula-menti síkság kies vidékét, tekintetünk a messze távolban föltetsző Tytiiec várromra és a bielanyi kolostorra esik; majd Radziszów állomásnál elérjük a Kárpátok előhegyeit. A vidék szépsége lépésről-lépésre fokozódik. Mélyen alattunk a Cedronka hegyi-patak tajtékzik, a hegyek egyre magasabbakká és meredekebbekké, a fenyvesek mind sűrűbbekké és árnya- sabbakká válnak, s minden jel arra mutat, hogy a hegység belvidéke felé közeledünk. Varázslatszerűen tűnik elénk hirtelen a vaspálya egyik fordulójánál egy szép és nagy kolostor csúcsíves templomával, mely a 406 méter magas, és jó meredek, erdős Zarek hegy tetejét koronázza. A Kalwarya Zebrzydowska híres búcsújáró hely ez, a hová évenként 200.000-nél több ájtatos zarándok jár el nemcsak Galicziából, hanem a külföldről is, hogy az itteni csodatévő Szent Szűz képtől vigasztalást és segedelmet könyörögjön. Leszállunk a vasútról és fölmegyünk a dombra, hogy közelebbről is szemügyre vegyük a kolostort, melyet Zebrzydowski Miklós krakói vajda építtetett 1603-ban. Figyelmünket megragadja a hegytetőről nyíló gyönyörű kilátás, mely dél felé erdős hegyvidéket, éjszaknak pedig számos jómódú helységet láttat, míg a közelben az árnyas, illatos fenyves nyújt üdülést, benn a kolostorban és a templomban meg sok régi kép és faragvány kelti föl érdeklődésünket. A Zarek hegy és a Skawina folyó között sok apró kápolnát látunk, melyeknek fehér falai szépen válnak el a zizegő íenyvesek sötétzöld hátterétől. Ez a Kalvária hegye, melyre épen most is ájtatos zarán- dokok menete vonúl föl. Egy ideig ezeknek a nyüzsgő seregét nézzük, azután be-betérünk a számos hevenyészett vásári bolt egyik-másikába, mondjuk, a „Napu-hoz czímzett laczikonyhába ; hallgatjuk a koldusok és vezeklők saját- ságos berbítélését és mormolását, míg utóbb a sok vidám arcz, a köröttünk hangzó világi dalok és jóizű nevetés lassanként arról győz meg bennünket, hogy épen nem pusztán a földi örömökről való teljes lemondás vágya vezeti a legtöbb zarándokot a galicziai búcsújáróhelyekre. A tolongásból az iratos fenyvesbe vonúlunk vissza, és egyelőre czél- talanúl őgyelgünk a szakadékok és hegyek között. A kolostortól csekély távolságra áll a hírhedt Barwald várrom, melyben hajdan, Jagelló Kázmér idejében, egy vakmerő rablópár, Wlodek és a felesége lakott és rémítgette jó sokáig az egész vidéket, míg végre elfogták őket, s a király parancsára a férjnek fejét vették, az asszonyt pedig máglyán égették meg.