Seite - 86 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

86 A majdnem mindenfelől hegyektől kerített termékeny völgy, melyet a jókora nagyságú Dunajec és Poprád folyók öntöznek, s a honnan remek kilátás nyílik a Pieninek merész alakúlataira és a nagyszerű Tátra-hegységre, egész pompájában tárúl elénk. Két szomszéd város, melyek eredete a régi kor ködös homályába vész, Ó- és Új-Sandec emelkedik a völgy közepében kertek öléből. A Keleti-tenger felé vezető görög-római kereskedelmi út mentén vagyunk, s azon városok állanak előttünk, a melyek Lengyelországnak már a legrégibb történetében is nevezetes szerepet vittek. A Dunajec partján álló kisded rom hajdan hatalmas várkastély volt, melynek falai között sok lengyel király szeretett tartózkodni s fogadta vendégszeretően szomszéd országok fejedelmeit. . Az imént említett két vaspálya Új-Sandecnál válik el egymástól; a határszéli vasút nyugati irányba tér, a tarnów-leluchówi vonal pedig a Poprád mentén délnek a magyar határ felé tart. A Poprád völgye érdekes türemlési harántvölgy. A folyó tudvalévőleg Magyarországon, a Kárpátok déli lejtőjén ered s e szerint a hozzá legközelebb folyó Duna vízvidékéhez kellene tartoznia. De éjszaknak folyik, számos hegylánczot átmetszve, és e nehéz hosszú úton jut el a Visztula, tehát a Keleti-tenger vízvidékére. Nem kevésbbé érdekes a völgy tájképi tekintetben is. Oldalai meredekek, sziklásak, részben erdősek és itt-ott romok koronázzák az ormokat. A kristálytiszta vizű sebes folyó még ma is gyakorolja vájó és kotró erejét és zúgó morajlással siet éjszak felé. Távolabb délen a hírneves Éegiestőw és Krynica fürdőbe visz a vas- pálya; mi azonban Ó-Sandecben leszállunk a vonatról s elhagyjuk a Poprád folyót is, és útunkat kocsin a Dunajec völgyében folytatjuk délnyugati irányban. Kevéssel Krosno városkán túl új, eddig ismeretlen tájképi elem tűnik szemünkbe. A kárpáti homokkőből álló, buja növényzettel borított szelíd hegylánczok közül függőleges, szeszélyes alakzatú, élesen csipkézett mész-sziklák emelkednek ki, a melyeknek meredek falain csak itt-ott zöldelnek fényűk. A sajátszerű látvány szerfölött meglepő. S még ha csak egy ily kőszál volna! De egész sorrá, sőt egész hegyekké sokasodnak a sziklák. Ez a híres szirtlánczolat , a legérdekesebb földtani jelenségek egyike. A Jura- mész e lánczolatban nem összefüggő nagy s hosszan elnyúló rétegtömegekben mutatkozik, hanem számtalan, különféle nagyságú mész-szirtben; melyek némelyike több száz méternyi viszonylagos magasságú hegyekké tömörül, míg mások egyes elszigetelt kőszálakat, sőt csak néhány köbméternyi szikla-