Seite - 88 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

88 tömböket alkotnak. Ez a lánczolat, mely Magyarországon Nyitramegyében kezdődik, Neumarktnál ér galicziai területre, s a Dunajec folyónál ívvé kanyarodva, megint Magyarországba tér vissza. E szerfölött érdekes földtani jelenség, mely e vidék tájképi alakúlatára is nagy hatással van, a galicziai Neumarkt és a magyarországi Palocsa közt éri el tetőpontját. E mintegy 100 kilométernyi hosszú vonalon 2.ooo-nél több szirt csoportosúl, pedig a lánczolat szélessége igen csekély, mert csak ritka helyütt haladja meg a két kilométert. A leghatalmasabb szirttömeg kétségkívül a Pieninek 982 méter magasságig érő gerincze, mely épen előttünk áll; de van még néhány oly magas, hogy legalább a maga környéke fölött uralkodik ; míg a legkisebbek jóformán csak a kárpáti homokkő-alakúlat díszítményei gyanánt szolgálnak s obeliszkek, párkányok, sírkövek, stb. alakját utánozzák. Hogy mentili előbb beérjünk ez érdekes természeti jelenségek világába, csupán futó pillantást vetünk a szép mellékvölgybe, a hol Szczawnica fürdő van, melyet gyógyereju alkalikus-sósforrásai, tiszta levegője és szép erdős vidéke elsőrangú gyógyhelylyé tesznek. A helység legszebb dísze a Pieninek láncza. Már a Dunajec folyó vad- regényes völgyének bejáratánál fölkelti csodálatunkat egy földtanilag és tájképileg egyaránt nagyon érdekes jelenség; azt látjuk ugyanis, hogy a rohanó folyó tömör sziklán át vájt magának mély, szakadékszerű völgyben útat. Mindjárt a völgybe léptünkkor remek havasi táj köszönt bennünket. Mindkét oldalon sárgásfehér vagy vöröses mész-sziklák emelkednek, melyek a fenyvesek zöldjével és a világos háttérrel tetszetős színharmóniába olvadnak. A keskeny út egészen a sebes folyó mellett visz, mely tajtékzó zuhatagokban rohan lefelé. Mintegy varázsütésre tűntek el hirtelen a kárpáti homokkő szelíd hajlású kúpjai és gerinczei, s lépten-nyomon csodáljuk a kimeríthetetlen változatos- ságú sziklaalakok merész és fölséges szabását. A nép élénk képzelme különféle állatok és tárgyak utánzatait látja bennük, és ehhez képest jellemző neveket adott nekik, minők: Nyereg, Csigakő, Czukorsüveg, Remete, Sólyom, stb. Helyenként a völgy olyan szűkre szorúl, hogy szinte azt hinnők, a végére értünk és a folyó valami föld alatti sziklabarlangból rohan elő ; ekkor azonban egy kiálló szikla mögül előbukkan a völgy kanyarúlata, s ismét újabb szép kép tárul csodálkozó szemeink elé. Bátrabb útazók nem érik be a gyalog- kirándúlással, hanem a folyón lefelé való menet izgalmait is élvezni akarják. Biztosság okáért több összekötött csónakon suhannak el újjongva előttünk.