Seite - 89 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

89 Aggódva kísérjük őket tekintetünkkel, mert úgy látszik, mintha a gyönge naszádok mindjárt-mindjárt szétforgácsolódnának valamely éles sziklán; de a tutajos biztos keze az utolsó pillanatban mindig kész a kormányrúdnak egy mentő csavarintást adni. Jóllehet a folyó jobb partja már Magyarországhoz tartozik, azért a közlekedés mégis élénk a két part között, minthogy ugyanaz a lengyel nép- törzs lakja mind a kettőt. Mindúntalan csinos karcsú parasztleányok jönnek elénk, a kik tejet, epret és málnát árúinak. A „Sólyom u nevű merész szabású mészkőszál (764 méter) mellett, melynek szakadékai és kevésbbé meredek lejtői zöld erdődíszben pompáznak, jutunk a völgynek egy szélesebb helyére, a hol a Pienin patak egy gyönyörű réten a Dunajecbe torkollik. Sasfészekhez hasonlóan emelkedik a „ Ligarki u nevű sziklán a Szent Kunigunda kastélyának romja. A népmonda szerint e várat angyalok építették, hogy benne a szent oltalmat találjon ellenségei ellen; s valóban daczolt is e vár számos ostrommal, míg végre a XV. században a husziták romba nem döntötték. Most kirándúlásunk legszebb pontjához jutunk. Számos hegyes szikla és kőszál fölött trónol a „Három korona w, a Pieninek legmagasb hármas csúcsa (982 méter). Elhaladunk a magyar oldalon lévő „Vörös kolostor44 előtt, melyet 13 19-ben a karthausiak számára alapítottak, és a magyar Nedecz-vár (Niedzica) kastély előtt ismét a galicziai oldalra térünk. A völgy kitágúl s a tulajdon- képeni Pieninek ezzel véget is érnek, de a sziklamész-képződmények még tovább tartanak. Epen velünk szemben áll egy vörös }ura-mészszirt, a mely- nek ormán az ősrégi Czorsztyn vár romjai büszkélkednek. Megmászszuk a meredek sziklát és csodálkozva legeltetjük szemünket a messze távolban. Nem valami tündérálom-e az, a mely e paradicsomi képeket elénk varázsolja? Avagy nem csupa levegőből és fényből szőtt délibáb látomásai csalják-e meg szemünket ? De nem. Csakugyan nem puszta csalódás, hanem valóság, a mit látunk, és mi halandók is elérhetjük e tündérszép világot. Légy üdvözölve, fölséges fejedelmi Tátra! Üdvözlünk, te szépséges királynő, hólepel alkotta hermelin-palástodban; te ősidők granit-emléke, a Mindenhatónak remekműve! A Tátra szakgatott merész fala előtt a komor erdős fensík, az ú. n. Podhale (600—l.ooo méternyi tengerszín fölötti magasságban) terűi el. Három szép folyó, a Fekete és a Fehér Dunajec meg a Bialka ezüstszalagjai kígyódznak a dombok között, majd pedig a hatalmas Dunajecczé egyesülnek, G. 12