Seite - 90 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

90 a melynek hullámai lábunk alatt a vörös mészsziklát szétzúzással fenyegetik. Nyugaton a Beszkidek csupasz gerinczéből a tisztes Bahia Gòra emelkedik ki, mely a mazurok népdalaiban oly nevezetes szerepű. A szirtmész keskeny öve valami durva csipkés, tüskés szalagként húzódik a szelíd, békés tájon át. Nehéz szívvel válunk meg a Niedzica tisztes ódon romjaitól s a Dunajec mentén délnek, a Tátrahegység felé folytatjuk útunkat. A kis D^bno község egyetlen látnivalója a 400 évesnél régibb, vörösfenyűből ácsolt érdekes templomocska, a mely előtt elhaladva, körülbelül két óra alatt ATozcytargba (Neumarkt), a Podhale fő helyére jutunk. Czélunk azonban nem ezen régi, már a XIII. században alapított városka, hanem a messzebb délre, a Tátra lábánál fekvő híres Zakopane nevű elsőrangú éghajlati gyógyhely. Mint a magas hegységek közelébe érkeztünkkor gyakrabban történni szokott, Neumarkttól Zakopanéba vivő útunkon itt is majdnem egészen eltűnik előlünk a Tátra szép láncza, s csak épen az imént említett helység előtt jelennek meg a fürészes, hasadozott Gieivont (1.900 méter) és a vele szomszédos csúcsok teljes pompájukban. A Tátra látványa minden tekintetben meglepő és csodálatot keltő. Hegység a hegység közepette, a mely minden átmenet nélkül bukkan föl. A Podhalénak éjszakon elébe könyöklő kárpáti homokkőtömegei oly csekély türemlést és emelkedést mutatnak, hogy a 2—2 f/2 ezer méternél is magasabb csúcsokhoz és lánczolathoz képest valóságos mélyföldnek látszanak. Még meglepőbb a látvány dél felől, a honnan a Tátra legmagasb csúcsai zordon falként merednek ki a szepesi síkságból. A földtan egész kis világa tárúl itt elénk, a mely az Alpesek középponti tömegének a mása. A Nyugati-Alpesek (nevezetesen a svájcziak és a francziaországiak) ugyanis ősi kristályos kőze- tekből (gránit, gneisz, stb.) álló, szigetszerű „középponti magvaktt-at foglalnak magukba, minők például a Montblanc, a Finsteraarhorn, stb., melyek elé a palaeozói képződmények rakódnak s ezek megint lassanként a mesozói mész- övbe mennek át. A Tátra, melynek 70 kilométer a hosszúsága s a legnagyobb szélessége 26 kilométer, nem más, mint a Kárpátok ily középponti magva. E magnak déli, nagyobb részt Magyarországra eső széle kvarczban dús gránitból áll, a mely zordon, szakgatott hegyalakúlatra hajló. Éjszak felé a granitra palaeozói palaöv következik, a mely végűi mesozói és Zakopanénál eocaen mészkőzetekbe megy át. Hogy az egész hegységet áttekinthessük, a nagyobb fáradság nélkül megmászható Czerwony Wierch (2.128 méter) csúcsát választjuk ki állás-