Seite - 92 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

92 fürészes gerinczek éleit s az egész tájat csodás bűbájjal árasztja el. A mélyebb völgyek zöld erdősége, meg a számos csendes tó enyhíti az egész kép meg- döbbentő komorságát, a melynek kősivataga különben túlságosan rideg lenne kihalt, fönséges pusztaságában. Ki számlálhatná el mind a csúcsokat, kőszálakat, kúpokat és ormokat?... Alig győzzük csak a legkimagaslóbb óriásokat is számba venni. Délkeletre tőlünk emelkedik a hatalmas Kriván (2.496 méter), melylyel a szakgatott csúcsok egész lánczolata kezdődik. Távolabb délkeletre obeliszkek és tűk egész serege áll sűrűn egymás mellett, a melyek közül a Ryzy (2.508 méter) hosszú hósávjai és a Tátra királynője, a Gerlaclifalvi csúcs (2.663 méter) vonja leginkább magára figyelmünket, míg a keleti ágban a JYégvölgyi (2.629 méter) és a Lomniczi csúcs (2.634) zárja be a főbb hegyek sorát. Innen világosan látni, hogy a Tátra fő vonala nem egyenes, hanem óriási fekvő E betűhöz hasonló, a melynek mi a legnyugatibb ágán vagyunk. Most éjszak felé tekintünk. Alattunk szeszélyes alakú, fürészesre hasa- dozott sziklát pillantunk meg, a melynek lejtőin messzelátóval észrevehetjük a rajta legelésző zergéket. Ez a Zakopane fölé magasló szép Giewont , mely a völgyből olyan büszkén emelkedik föl, ellenben innen már szerényebb tekintetű, minthogy 200 méterrel mélyebben van a csúcsa, mint a Czerwony Wierch, a melyen állunk. Messzebb éjszakra a távolból a Podhale, a merész Pieninek és a szelídebb Beszkidek integetnek felénk, a melyek mögött a Visztula völgye terűi. Jó nagyító üveggel még a távol ködében föltetsző Krakó tornyait is meg lehet innen látni. Második kirándulásunk az országszerte híres és költők énekeiben gyakran ünnepelt Koscielisko-völgybe vezet, a melyben a Fekete-Dunajec gyűjti hullámait. Először nyugatnak, aztán pedig az eocaen nummulit-mészszikla előtt elhaladva, délnek megyünk a tajtékzó Dunajec folyásával szemközt. A porosz országgyűlés lengyel követének, Kantak Kázmérnak tiszteletére Kantak-kapu nevet viselő nagyszerű sziklakapun át virághímes rétre jutunk, a melynek mind a két oldalán egy-egy meredek szikla, a Koiíczysta és a Kopka falai foglalják meglepőn elütő keretbe e bájos képet. Szép öreg hársliget tarkítja felötlő változatossággal az utunkon látottakat, s mindjárt mögötte az ú. n. Jégforrás kínálkozik pihenőül, a melynek a hőfoka nyár derekán is csak 3 — 4 R°. A pihenőre úgy is szükségünk van, mivel kirándulásunk további részét már csak gyalog tehetjük meg. A „Kraszewski-kapuu völgyszorosa,