Seite - 93 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

93 melyben Kraszewski lengyel író tiszteletére márvány emléktábla díszlik, — valóságos tündérvilágba vezet bennünket, a melynek vadregényes bűbája leírhatatlan. A Czerwony Wierch és a Kominy meredek falai közé szorulva, szeszélyes alakzatú sziklák közt kanyarog a völgy és benne a tajtékzó folyó. A sötétzöld fenyvesből kimeredő sziklák a legkülönfélébb alakok utánzatai. Van köztük egy óriási kő-bagoly, a mely szörnyű komolyan és okosan néz alá ; van aztán egy hatalmas orgona, melynek a sípjain a vihar játszik fönséges hymnusokat a természet Urának dicséretére. Odább meg kísértetiesen merednek valami rablóvár ablakai, majd tündérkastélyok erkélyei és bástyái látszanak. Pár lépéssel tovább már épenséggel egy egész sziklaváros áll előttünk, a melyben a nép eleven képzelnie Krakó utánzatát látja. Megvan benne a Wawel királyi kastélya, a városháza, meg a Visztula-menti ősrégi város számos templom- tornya. Csakhogy az útezái jóval elhanyagoltabbak és nehezebben járhatók e sziklavárosnak, mint az igazinak, mert áradáskor folyómedrűl is szolgálnak, s így sziklatuskók, fatörzsek és törmelék közt kell nagy ügygyei-bajjal átvergődnünk. Tovább sietünk. Egy tátongó szirtszakadékból rohanó víz zúdúl felénk. Nem forrás az, hanem föld alatti patak, mely rejtett úton tett vándorlása után itt tör ki barlangjából a napvilágra. Nevünket a Pisanának feliratokkal egészen elborított kőlapján pár évtizedre megörökítvén, gyorsan a völgy felső vége felé haladunk. A havasi vadon kimagasló alakjai az előtéren a Raptawica és a Kominy hatalmas sziklagerinczei. A Pol Vincze lengyel költő és természetbúvár emlékének szentelt kereszt előtt haladunk el, nfelyen e sokat mondó fölírat olvasható: „Istennél semmi sem nagyobb!" Ez emlék mutatja a vízesések tájára vezető útat. A majd zöld, majd fehér tajtékká töredező szép hullámok dörögve zuhannak a mélybe és zúgásuktól tompán visszhangzanak a környék nagy számú barlangjai. Előttünk emelkedik a Tátrának eget ostromló fő lánczolata, melynek közepében a hatalmas Bystra (2.250 méter) trónol. Áhítatba merülve csodáljuk a nagyszerű havasi vidéket és igazán sajnáljuk, hogy a szép Koscielisko-völgygyel együtt kirándúlásunk is véget ér. A következő napot azonban egy még szebb kirándúlásnak szenteljük, hogy a lengyel Tátra gyöngyét, a gyönyörű Tengerszemet is meglátogassuk. E czélra nem választjuk sem a kényelmes szekérútat, sem a rendes turista- ösvényt, hanem a Zawraton át vezető fáradságos és épen nem veszélytelen