Seite - 94 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

94 űtat, a mely azonban a tavaszi táj összes szépségeit a legpazarabb bőségben tárja elénk. Természetes azonban, hogy az ily kiránduláshoz jó vezető szükséges; és valóban szerencséseknek mondhatjuk magunkat,-hogy nem kisebb ember, mint az öreg Sabahi kész bennünket kisérni. Érdekes ember ez a Sabala! Valóságos óriás, és bár 70 éves, még mindig erős és fürge, élesek és jellemzők az arczvonásai, élénken ragyognak a sasszemei. Szülő- földjének afféle patriarchája és költője is egyúttal ; de különösen mint rege- és mesemondó nevezetes. Nem kisebb költő, mint Sienkiewicz méltatta az öreget arra, hogy a regéit irodalmi alakba öntse ! Utunk eleje a Kuznice (Vashámor) völgyében vezet, melynek a végén keletnek fordúl. Kies fenyvesen át kapaszkodunk lassacskán föl a Kopa Królowy csúcsára, honnan a Tátra fő lánczának középtagjára igen szép kilátás nyílik, mely egy ideig egészen lekötve tartja figyelmünket. Ez ama fekvő E betű-alak középső ága, a melyhez az egész hegységet az imént hasonlítottuk. Mellette emelkedik az óriási havas Swinnica (2.293 méter), annak szomszédságában pedig a karcsú, gót templomhoz hasonló szép KoScielec (2.157 méter), melynek gerinczé mélyen benyúlik az alattunk húzódó Raupenthalba, és így e völgyet ketté osztja; azután következnek a szakgatott gerinczű Granat hegy, a Zóha, Krzyzne és végre a Koszysta hegy hosszú háta. A völgybe leszálltunk közben világos nyomait látjuk a hajdani jég- áraknak ; a lejtőket ugyanis nagy morénák borítják, melyeknek a középponti gerinczből lesodort óriási granit-tuskói kötik le figyelmünket. A völgy mélyén glecser-hordalék között czirbolya- és gyalogfenyűk árnyékában botorkálunk a kígyódzó patak mentén fölfelé, azután még egy morénán kúszunk föl, és íme előttünk van a szép „Schwarzer Raupensee u egész pompájában! A komor, hideg tó sötétzöld hullámaiban a környék fűrészes gerinczei tükröződnek ; ezek mögött pedig a Koscielec csúcsíves templomhoz hasonló alakja méltóságosan emelkedik hómezőivel, mélységes szakadékaival és zordon omladék-mezőivel. A tó csöndes tükréből sziklasziget emelkedik, partjait pedig gyér, de üde színekben tarkálló növényzet díszíti. Már 1.626 méternyire vagyunk a tenger színe fölött, s így nem csoda, ha itt már a czirbolyafenyű is majdnem teljesen eltűnik. Helyette a köves talajon kúszó gyalogfenyű élénk zöld gallyai fonnak koszorúkat a sziklatuskók köré, itt-ott pedig kövér fű szakgatott gyepszőnyege tarkállik a szürke kövek között. Gyopárt keresünk, hogy a kalapunkat díszítsük vele; gyönyörködünk