Seite - 96 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

96 mind területérc (23 hektár), mind mélységére (47 méter) nézve harmadik a Tátra gyönyörű tavainak sorában. Most e tavat elhagyva, keleti partján fölfelé megyünk a főgerinczre, a Zawratra. Fejünk felett magasan egy roppant nagy sziklahasadék tátong, a melyhez igen fáradságos út visz föl a lábunk alatt alágörgő hordalékokon. Mélyen alattunk a „Befagyott tő u, egy igen magasan fekvő kis tenger- szem látszik, melynek a színén most, nyár derekán is, jégdarabok úszkálnak. Epen mellettünk azonban a kilátást zordon, meredek sziklafalak zárják el, melyek mindkét oldalon óriási falakként magaslanak. Az út roppant vesződ- séges. Minduntalan le-legördűlnek lábunk alatt a hordalék-mező szikladarabjai, és egész kis görgetegekké gomolyogva dübörögnek a mélységbe. Aggasztó érzés szorítja el szivünket. Mind jobban áhítjuk a szabadlevegőt és világos- ságot. De végre kijutunk a sziklahasadékból, és úgy érezzük magunkat, mintha valami rablóvár sötét börtönéből szabadúltunk volna ki, s teli tüdővel szívjuk a friss levegőt, megkönnyebbült lélekkel üdvözöljük a gyönyörű hegyi tájképet, mely egyszerre oly váratlanúl és jóleső ellentétül nyílik meg szemünk előtt. Alattunk az „Öt tő u vadregényes völgye; az öt tó közül azonban csak kettő látható, mögöttük pedig a Tátra már ismert óriásai magaslanak. Leérünk a völgybe, s lassanként mind az öt tó láthatóvá lesz. Végűi megint előkerül a gyalogfenyű, és vele egyszerre a „Czarny staw u (Fekete- tó) sötét hullámai. Ennek éjszaki partján csakhamar a Tátra-egyesület zeuscheni menedékházához és innen 15 perczczel később a Tátra egy újabb csodája, a híres Siklawa elé érünk. 98 méter magas, függőleges szikláról zuhan alá a Nagy-tó levezető patakja a mélységbe. Ez nemcsak a Tátra, hanem egész Galiczia legnagyobb vízesése. Két vízvájta csatornában tajtékzik és dübörög a zöld szalagokkal átszőtt fehér víztömeg, szanaszét sziporkázó cseppjei a napfényben ékkövek- ként csillognak, a belőle fölszálló ködön át pedig szivárvány szűrődik, mely e gyönyörű természeti jelenséget magasztos dicsfénynyel övezi. A bámulattól szinte mozdúlatlanúl állunk, s jó öreg vezetőnknek csak nagynehezen sikerűi bennünket tovább menésre ösztönözni. Pedig az út folytatása is lépésről- lépésre újabb érdekes részletekben gazdag. Nem sokára megmászszuk a Swistunka sziklagerinczét, mely függőlegesen ereszkedik alá a szinte feneketlennek látszó mélységbe. Még egy kis hegyháton kelünk át s azután a Wolarnia havasi legelőjén vagyunk, a honnan a „Morskie Oko u (tenger- szem) gyönyörű völgye teljes alpesi pompájában csodálható.