Seite - 98 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

98 a fehérlő hóval töltött szakadékok óriási jávorsZafvas agancsaihoz hasonlóan ágaznak szét. A nyugati partot a Miedziane és az Opalony fürészes hegyhátai zárják el, a délkeletin pedig cyclopsi falként emelkedik egy hatalmas bástyázat, mely azonban csak a felhőkbe nyúló fenséges Rysy (2.508 méter) ormának előlépcsője. A tó élénk zöldjétől a hegyóriások sötét hátteréhez átmenetül a vörös- és czirbolyafenyűk ligeteinek szalagja szolgál, a ragyogva fehérlő hómezők pedig csak annál jobban kiemelik a környék uralkodó komorabb színeit. De a nap lassacskán már a Tátra ormai felé ereszkedik alá, s így sietnünk kell, hogy a Halas tó fölött, a Magyarország és Galiczia között vitás területen lévő Fekete-tó megtekintésére is időt nyeljünk. Fölmegyünk az imént említett óriási bástyára, melyen itt-ott még néhány csenevész czirbolya és gyalogfenyű mutatkozik, s egyszerre egy sötét völgykatlan előtt állunk, melynek a mélyét örökös homály borítja. Mintha a halál birodalmában járnánk, — minden lépésnél jobban elkomorúl a lelkünk. Akár csak abban a mesés Upas-völgy ben, a hol minden élőt kiöl a halálfa mérges lehellete: úgy eltűnt innen is az állat- és növényvilág minden nyoma. Csak zordon sötét sziklaóriások s alattuk a lábaikhoz lezuhant omladékok merednek köröskörűi, s közöttük kísértetiesen villódzó fényben tündöklik a Fekete-tó, melynek hullámai inkább pokoli kátrányból és szurokból, mint életadó vízből látszanak lenni. Igazán olyan e kép, mint a Dante poklának egy látomása, és szorongó szívvel szinte már azt várjuk, hogy a borzalmas habokból mindjárt az elkár- hozottak egy-egy kínszenvedő alakja merül föl, s aggódva tekintünk körűi a mester után, a ki a rémséges helyről megint a szép főidre varázsoljon vissza bennünket. Az éjszak-galicziai mélyföld . — A monarchia egyik koronaországának sincs olyan változatos talajalakúlata, mint Galicziának. A podoliai fensík, a Kárpátok közép- és a Tátra magas-hegysége, a krakói nagyherczegségnek ezektől földtani és tájrajzi tekintetben különböző önálló területe, mely nyugatibb vidékekkel függ össze, végűi a balti síkság folytatásának vehető éjszak- galicziai mélyföld — a tartomány legnevezetesb talajalakúlati jellemképeinek igazán szép sorát állítják elénk. Nem is hiányzanak e sorozatból csak a működő vulkánok és a kristályos tömeghegység, hogy a szárazföldi alakúlatok főbbjeinek mindegyike képviselve legyen benne. A Tátra ritkább levegőjű magasságaiból most leszállunk a mélyföld mocsaraihoz. A havasok festői képei helyett itt unalmas homok-síkságokat