Seite - 101 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

101 melyet három nagy törési vonal határol. Az első délen, a Kárpátok éjszaki szélén húzódik; a másik nyugaton, a sziléziai és lengyel fensík hoszszában; a harmadik végűi a lublini fensík mentén. E három vonal között egy nagy háromszögű földdarab sülyedt alá, s itt érte el a galicziai belföldi jégár is legnagyobb fejlettségét. Azon várakozásunk azonban, hogy itt egyöntetű lapos mélyedést fogunk találni, a melyen mindenütt egyenletesen mutatkoz- nak a jégár-képződmények, hiúnak bizonyúl, minthogy e vidéken két külön jellemű tájkép-alakúlat különböztethető meg, úgy mint : 1. az eredeti jégár- terűlet, és 2. az áradmány területe. Kétségtelen ugyan, hogy a jégárak visszahúzódása után mindjárt az egész terűlet többé-kevésbbé egyenletesen el volt borítva éjszaki jeges képződményekkel, de ne feledjük, hogy az olyan nagy folyók vájó ereje, a milyen a San meg a Visztula, e lerakódások tetemes részét elmosta és mély völgyeket alkotott. A tulajdonképeni jégári képződményeket, így a morénákat, vándorköveket, stb., csak az özönvízi dombvidéken látjuk, míg a völgyekben csupán ifjabb folyamáradmányi üledékek láthatók. Hogy azonban ezek között éjszaki eredetű kőzetek is fordúlhatnak elő, az természetes, minthogy az áradmányi üledékek anyagát is ezek szolgáltatták. A Visztula és a San legmagasb színtája az éjszak-galicziai mélyföldön körülbelül 200 méter, a legmélyebb pedig (Sandomierznél) 148 méter. Ha már most tekintetbe veszszük, hogy az özönvízi dombok magassága 250—300 méterig ér, ebből e kétféle képződmény magassági különbözetei is kitűnnek. A kisebb területű emelkedésekről nem szólván, a mélyföld vidékén három ilyen nagyobb özönvízkori domborúlat van : az első egyközűen halad a lemberg-tomaszówi dombháttal a San és mellékfolyója, a Tanew között ; a második Rzeszówtól éjszakra a San és a Wisloka folyó között ; a harmadik pedig Tarnównál van a Wisloka és a Dunajec között. Utunkon legelőször is az elsőbb említett vidéket érintjük. Szélesen ellapúló földhullámokat látunk itt, melyek többnyire jégári agyagból és homokokból állnak, közben éjszaki kőzetek számos törmelékeivel. De a nagyobb vándorsziklák sem épen ritkák, habár ma már jóval kevesebbet látni belőlük, mint a mennyi hajdan lehetett. Minthogy ugyanis a mélyföld egész területén alig van rétegszerű kőzet, a lakosság hajdan is szorgalmasan gyűjtötte s még ma is gyűjti e vándorköveket s építőkövekké, úttöltő kavics- nak és útezakö vezetnek aprózza föl. Ennek folytán a mély föld határán lévő