Seite - 102 - in Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és képben - Galiczia (1), Band 19/1

102 összes városok kövezete olyan, mint valami tarka mozaik. A vörös gránitok mellett itt fekete dioritokat, sötét foltokkal tarkázott syeniteket, fényes kvar- czitokat, stb. láthatni. E környék összes országútjai is csak a vidéknek bővében levő éjszaki vándorköveiből tarthatók fönn. Csodálatos játéka a természetnek! Száz meg száz kilométernyire tolta és sodorta a csúszó jég a távoli Finnországból e sziklákat, hogy a kőzetekben szegény éjszaki Galicziát kőanyaggal ellássa. Ez áradmányi dombok erdőállományát tisztán erdei fényűk alkotják, a mi fölötte szomorúvá teszi a táját. A komor, sötétzöld, zúgó fenyvesek a világosan sárgálló homokbuczkák hátterén, s köröskörül a szanaszét szórt granittuskók valósággal olyanok, mint valami óriás temető síremlékei. Hiába tekintünk szét, sehol sem látunk valami tetszetősebb képet. Itt-ott csillog csak az özönvízkori agyag fölszínén egy-egy piczinyke kerek tó, a folyók közelében pedig mocsarak és azokban a barna vasércz (limonit) tetemes rétegei mutatkoznak. Átkelünk a San folyón és Niskó n keresztül éjszaknak tartunk. Könnyű megállapítani, hogy a San medre kelet felé, vagyis az imént elhagytuk jégkorszaki földemelkedés irányába kanyarodik. Nyugati partján több föld- párkány emelkedik, a melyeken egyes kis tavak és mocsarak a régibb meder-színtájak jelölői. A keleti part jóval magasabb és meglehetősen meredek. Homokbuczkás sivár vidékre jutunk. A megmunkált földeket mind jobban elárasztja a futóhomok, sőt itt-ott házakat is látni, melyeket a homok jó részt már betemetett. Kemény tusát vív itt az ember a természettel. Csak akkor áll meg a homok, ha erdőültetéssel megkötik ; s a földmíves csak nagy keservesen tengődik e tájon, mert a homokpuszta egyre terjed. A mély síkon jártunkban Gorzycé nél pillantunk meg először régibb képződményű réteget. Silurpalákból áll az, melyek egy egész (Paczek nevű) dombot alkotnak, s a Sandomierz melletti lengyel Silur-képződménynyel egyezők. Meglátszik itt, hogy a San valaha jóval délebbre szakadt a Visztulába, mint ma, s a régi medret számos tó és mocsár jelöli. Nadbrzezie helységnél, a dembica-nadbrzeziei helyi vasút végállomásán, a hatalmas Visztula folyóhoz érünk, melynek partjait erős gátak védik az áradás ellen. Messziről ide látszanak a magaslaton álló Sandomierz város ódon épületei, melyek meg- tekintése után visszatérünk az ország fővárosába, hogy onnan nagyobb kirándúlást tegyünk a mélyföld déli széle hoszszában. A galicziai Károly-